Utóhatás 

Mindig azért imádkoztam, ne hagyj el soha
Hogy szükségem van rád, minden pillanatban
Most azt kérem, ne nézz rám, az élet ostoba
Sosem jó az, mit kapsz 

Szende kislány, múló tünemény
Lelkemből szól e költemény
Volt egy élet, volt egy álom
Sírva keresem, már nem találom

Vége, elmúlt, minden csak pillanat
Eső után az árok kifakad
Vízfelszívó növényeket gyűjt maga köré
Hogy mentse magát s ne féljen a víztől többé

Egyről a kettőre, kettőről háromra
A napok telnek, saccoljuk be találomra
Az élet elmúlik, a kislányka felnő
Nem vesztegetheti idejét; az nem kifizetődő 

Egy érett nő az asztal mellett ül, s nézi
Miként múlt el az élet s nem érti
Lehetett volna jobb is, ez tény és való
A jövőt kell nézni, a múlt már nem változtatható

2011. 03.12

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés