Tan�cstalanul s�t�ltam az �ton. Nem tudtam mi t�v� legyek, fontos d�nt�s el�tt �lltam. Az es� halkan elkezdett cseper�szni, �n pedig eserny� n�lk�l s�t�ltam az utakon. Valahogy nem tudott �rdekelni, hogy esik �s, hogy el fogok �zni. Fontosabb dolgom volt. A sz�leim v�l� f�lben �llnak. Mind a ketten harcolnak �rtem, mind a ketten azt szeretn�k, ha vel�k �ln�k tov�bb. Tizenn�gy �vesk�nt pedig azt hiszem nem �ppen egyszer� a helyzetem. M�r p�r h�napja tartanak a b�r�s�gi perek. Jelenleg �desany�mmal lakok, apa m�r elk�lt�z�tt. Am�g nem lesz meg a v�gleges d�nt�s, addig any�n�l lakok. A probl�ma pedig az, hogy �n mind a kett�j�ket ugyan �gy szeretem, most pedig arra k�rnek, v�lasszak. Igen, k�t nap m�lva lesz a k�vetkez� t�rgyal�s, ahol nekem is meg kell jelennem �s elmondanom, �n mit szeretn�k. Azut�n hozz�k meg a v�gleges d�nt�st.

Az emberek siet�sen l�pkedtek az utc�kon, mindenki sietett haza a vihar el�tt. �n azonban nem voltam biztos benne, hogy hol van a haz�m, �gy az egyetlen biztos ponton haladtam tov�bb, hisz azon k�v�l, hogy �gy is �gyis a f�ld�n leszek, nem v�ltoztathat semmilyen b�r�s�g vagy sz�l�k.

Az es� egyre k�v�rebb cseppekben esett, �n pedig �ssz�bb h�ztam magamon dzsekim. Ahogy az es� egyre s�r�bben szit�lt, �gy halv�nyodott a k�lvil�g k�r�l�ttem. Mivel egyre csak hom�lyosabban l�ttam, meg�lltam �s kezemmel �t�leltem magam, majd lehajtottam a fejem. Hossz� fekete hajam vizesen s nehezen omlott arcomba. Pont olyan neh�z volt mint a d�nt�s terhe, melyet magammal kellett hordoznom.

Feln�ztem az �gre �s engedtem, hogy k�nnyeim szabadon folyjanak s peregjenek le arcomon, ak�r csak az es� cseppjei. Kett�s �rz�sem t�madt, m�r nem csak a hideg es�cseppek, hanem forr� k�nnyeim is cir�gatt�k arcomat. Olyan volt ez is, mint a d�nt�s. Kett�s �s visszavonhatatlan.

V�g�l lassan mentem tov�bb. Tudom, hogy nem k�ne csak �gy eserny� vagy es�kab�t n�lk�l l�fr�lnom egy sz�l dzsekiben zuhog� es�ben, de jelen pillanatban m�g az sem �rdekelt, hogy b�rig �zok, esetleg meg is betegedhetek. Csak mentem el�re �s �jabb �rveket latolgattam. Miut�n m�r szinte az �sszes lehet�s�get felhoztam magamban �s mindent sz�m�t�sba vettem, r�j�ttem, ugyanannyi indok sz�l az mellett, hogy any�val �ljek itt �s maradjak �s ugyanannyi, hogy elmenjek ap�val.

Nem tudom, mennyi id� telhetett el az�ta, hogy elindultam, de azon kaptam magam, hogy lassan s�t�tedik. Megfordult a fejemben, hogy vissza k�ne fordulnom, de megfogadtam, hogy am�g nem jutok d�nt�sre, addig bizony nincs az az Isten, ami engem vissza vez�relne.

A baj igaz�b�l az volt, hogy semmi kivetni val�t nem tal�ltam sem apuban, sem anyuban. Mind a kett�j�ket ugyan�gy szerettem �s �k is ugyan�gy szerettek engem. Pont ez volt a probl�ma. Tudom, nevets�gesen hangzik, de k�t j� k�z�l sokkal nehezebb v�lasztania az embernek, mint k�t rossz k�z�l. Nagyon sok oszt�lyt�rsam van, akiknek a sz�leik elv�ltak. Ott bezzeg nem ad�dtak ilyes fajta probl�m�k, hisz ott a k�t sz�l� k�z�l az egyikkel volt valami probl�ma. Legt�bb�knek valami jelent�s ok miatt mentek sz�t a sz�lei, teszem azt, volt, akinek ittas volt az anyja, a m�siknak pedig megr�gz�tt szerencse j�t�kos az apja. Nekik m�gcsak d�nteni�k sem kellett, hisz a b�r�s�g a biztosabbnak l�tsz�d� sz�l�n�l helyezt�k el a gyereket. Az �n sz�leim azonban csak az�rt v�lnak most el, tizenh�t �vnyi h�zass�g ut�n, mert m�r nem szeretik egym�st.

�jra k�nnyek sz�knek a szemembe, ha erre gondolok. Egyszer�en nem tudom elk�pzelni, hogy, hogy lehet az, hogy az egyik ember kiszeret egy olyan emberb�l akit el�tte hal�losan szeretett �s mindent meg adott volna �rte. Ez… annyira abszurd!

Any��k azt mondj�k, ez az eg�sz az�rt van, mert megv�ltoztak. Szerint�k term�szetes, hogy semmi sem marad ugyanolyan �s biztos�tottak afel�l, hogy ez az eg�sz nem az �n hib�m, �s, hogy semmi k�z�m az eg�szhez.

A legborzaszt�bb �rz�s pedig az, hogy �n ezt tudom. Kegyetlen�l neh�z l�tnom �ket. Velem olyan kedvesek, egym�ssal pedig nem tudnak m�r kij�nni. Pedig ez nem �gy volt r�gebben… hisz eml�kszem, hogy m�g amikor kicsi voltam, milyen boldog csal�d voltunk. Mindenem meg volt, amit csak el tudtam k�pzelni. Mindent megadtak nekem �s mi voltunk a vil�g legt�k�letesebb csal�dja. Vajon mennyi ideje tart n�luk ez az �llapot? Vajon �k mennyi ideje �lnek �gy egy�tt, hogy m�r nem szeretik egym�st? Persze voltak kisebb �ssze z�rd�l�seik egym�s k�z�tt, de h�t azt hiszem ez minden kapcsolatban term�szetes. S�t, m�g j� is, hisz �gy legal�bb nem az van, hogy az egyik f�l t�r �s folyamatosan nyel, majd a v�g�n bukik ki. �k sosem v�rt�k meg, hogy beteljen az a bizonyos poh�r. Mindig megbesz�lt�k, ha valami nem tetszett a m�siknak. Ez pedig j�l is volt �gy, hiszen mindig kib�k�ltek!

Nem �rtem, de tal�n nem is az �n dolgom, hogy ezt a r�sz�t meg�rtsem, hisz m�g, ha siker�lne is meg�rteni �ket, att�l m�g ugyan�gy nem tudn�k d�nteni.

Az es� egyre kev�sb� esik, �n pedig ism�telten azon kapom magam, hogy k�r�l�ttem megint �larcot v�ltott a vil�g. S�t�t van, �s egyre hidegebb. Egy kisebb utc�ban vagyok �s egy pisl�kol� l�mpa alatt �llok. Hurr�, ha nem tudn�m, hogy ez a val�s�g �gy �rezn�m magam, mint egy horror film f�szerepl�je. Lepillantok az �ttestre, �m semmi rendk�v�lit nem veszek �szre. Sehol nincsenek v�res nyomok, sem sz�rnyek mint a legt�bb filmben. S�t az utc�ban egy l�lek sincs.

Azonban az �ttesten m�giscsak megl�tok valami nem oda ill�t. Kr�t�val rajzolt nyuszi figura vir�gokkal k�r�l v�ve. L�tszik, hogy a rajz kezdetleges, val�sz�n�leg egy nagyon kisgyerek rajzolhatta. S kiss� el is van mos�dva. Az id� elmossa. Az id� mindent elmos. A sebeket, a gondolatokat, a rajzot. Mindent, amit nem oda ill�nek tart. M�g engem is, hisz folyton folyv�st arra �szt�n�z, hogy lassan haza k�ne t�rnem m�r.

Hangos zajt hallok valahonnan a h�tam m�g�l. Kiss� f�lve fordulok meg, de nem l�tok senkit. Tal�n t�nyleg jobban tenn�m, ha m�ra v�gleg vissza vonul�t f�jn�k �s haza menn�k. Hiszen el�g k�s�re j�r �s t�nyleg egyre dermeszt�bb hideg lesz. Persze ennek t�bb oka is lehet, az egyik az egyre enyh�l�bb id�, a m�sik pedig a vizes dzsekim.

Nem sok�ig gondolkozok tov�bb a mi�rteken, se a hideggel, se a d�nt�seimmel kapcsolatban. Egyszer�en csak az j�r a fejemben, hogy mihamarabb otthon lehessek.

M�r csak p�r sarokra vagyok anya h�z�t�l �s a volt vagy ink�bb leend� otthonomt�l. Nem j� �rz�s, tudni, hogy nincs igaz�n otthonod. Csak egy hely, ahol alszol. Mert bizony mi�ta ez az eg�sz hajcih� elkezd�d�tt a perekkel kapcsolatban, �n, az�ta nem tudom, hogy hol van az igazi otthonom, hisz amit eddig annak v�ltem, megv�ltozott mikor ketten maradtunk s az�ta nem mertem megszokni, hisz lehet m�g ez is v�ltozni fog.

Eddig elk�pzel�sem sem volt r�la, hogy milyen az, mikor az az ember, akivel eddig egy�tt �lt�l, elk�lt�zik. Hi�nyzik apa. �m ez a hi�ny sem elegend� ahhoz, hogy a d�nt�sem m�rleg�ben d�nt� s�lya legyen. Hisz ha �t v�lasztom, akkor anya fog hi�nyozni. Nem egyszer�.

V�g�l lassan haza �rtem. Az utc�nkba befordulva azonban megl�ttam egy rend�r aut�t a h�zunk el�tt, s ap�m kocsija szint�n ott volt. Nem �rtettem mi t�rt�nt, kiss� siet�sebbre fogtam a dolgot. Mikor oda �rtem bementem a kiskapun, ami nyitva volt, majd a h�zba siettem. A l�tv�nyt sosem fogom tudni ki�getni az eml�keim k�z�l. Anya kis�rt szemekkel �lelte ap�t. A m�sik k�t rend�rre nem is igaz�n figyeltem, l�tsz�lag semmi s�r�l�st nem l�ttam sz�leimen, �gy feltettem az egyetlen k�rd�st, ami a fejemben forgott.

 - Mi t�rt�nt?

Erre az egy r�vid kis mondatra a n�pes t�rsas�g minden tagja fel�m fordult, majd any�m egy megk�nnyebb�lt sikoly ut�n a nyakamba vetette mag�t. M�st sem tudott mondani, csak azt, hogy mennyire �r�l, hogy itt vagyok �s, hogy hol voltam eddig, meg, hogy hogy k�pzelem, hogy csak �gy elt�n�k �s, hogy soha t�bbet ne tegyek ilyet.

Megd�bbentem.

Ap�m is r�gt�n mellettem termett, majd � is �t�lelt, a rend�r�k k�z�l az egyik pedig besz�lt valami telefon f�les�gen, hogy : El�ker�lt, akci� lef�jva. Ekkor tekintetem az �ra fel� v�ndorolt, ami hajnali f�l egyet mutatott. Kig�vadt szemekkel n�ztem, �szre sem vettem, hogy m�r ennyi az id�.

 - �n… �n… sajn�lom. – mondtam dadogva lehajtott fejjel. Nem �rtettem, hogy lehettem ennyire felel�tlen. A rend�r�k nagyon hamar elt�ntek, b�r el�tte alaposan megdorg�ltak, hogy t�bb� ne tegyek ilyet. Mondanom sem kell, meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Aznap este apa ott aludt n�lunk.

Az id� nagyon gyorsan telt s el�rkezett a t�rgyal�s id�pontja. Bezzeg az �n d�nt�sem nem sz�letett meg a fejemben, �gy csak fesz�lten �ltem s mikor mindenki r�m n�zett, v�rva a v�laszom egyszer�en nem tudtam mit�v� lehetn�k.

 - �n… nem tudok d�nteni kett�j�k k�z�tt. – ny�gtem ki nagyon halkan lehajtott fejjel. Mondanom sem kell, hogy mindenki mennyire megh�kkent, hisz azt v�rt�k a v�laszommal elrendez�dik az �gy �s ahhoz ker�l�k, akihez szeretn�k. Hirtelen felkaptam fejem �s tekintetemet apa �s anya k�z�tt j�ratva �gy folytattam tov�bb. – Egyform�n szeretem mind a kett�j�ket.

Iszonyatosan megk�nyebb�ltnek �reztem magam, amint ezek a szavak elhagyt�k sz�mat. Tal�n m�g egy k�sza k�nnycsepp is arcomra t�vedt. Persze, csak egy nem t�bb. T�bbet nem engedhettem meg magamnak abban a helyzetben.

V�g�l nem k�nny�tettem meg a b�r�s�g helyzet�t, s�t.

A t�rgyal�st ism�t elhalasztott�k. �gy ism�t bizonytalans�gban �ltem egy h�tig. Majd el�rkezett az utols� b�r�s�gi per is, ahol kijelentett�k, hogy �desany�mhoz �t�lnek. Azzal indokolt�k d�nt�s�ket, hogy nem akarnak kiszak�tani a megszokott �letvitelemb�l, m�rpedig, ha ap�val tartok igencsak �jfajta �letet kezdhetn�k. �j helyen �j bar�tokkal r�ad�sul �j iskol�ban.

�gy t�rt�nt, hogy any�val maradtam s minden m�sodik h�tv�g�n le kellett utaznom �desap�mhoz. A nyarakat is sz�vesen t�lt�ttem n�la.

Most h�sz �ves vagyok s nem mondom, hogy nem fordult meg t�bbsz�r is a fejemben, az a k�sza gondolat, hogy mi t�rt�nik, ha akkor azon a peren �desap�mat v�lasztom. Tal�n az eg�sz �letem megv�ltozik. Sok dolgot el�rtem az �letemben, aminek �r�l�k, s m�g ha arra gondolok, hogy ez eg�szen m�shhogy is alakulhatott volna, akkor sem b�nom meg. �gy �rzem akkor �s ott j�l d�nt�ttem s ennek nagyon �r�l�k.

 

 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.