Ol�via

Egy l�ny s�t�l az �ton, a k�zeli park ir�ny�ba. A k�zelg� vihar illat�t m�r a leveg�ben hordozza a sz�l. A forr� ny�ri napokon, amolyan h�s�t� p�rak�nt fog hatni ez a k�nnyed kis ny�ri z�por. A tizen�t �ves �va, egyre k�zelebb �rkezik �ti c�lja v�g�llom�s�hoz. Az �g hangosan d�rrenve hozza a vil�g tudom�s�ra rossz kedv�t. Kis id� eltelt�vel pedig s�rva fakadva megannyi k�nnycsepp k�s�ret�ben adta m�sok tudt�ra, hogy gy�szol. Bizony, gy�szolt kint minden, nem csak az �g. Gy�szolt a kis kutya, aki �ppen �va el�tt haladt el, m�gpedig az�rt, mert kidobt�k otthon�b�l. Gy�szolt az utca t�l oldal�n halad� kisfi� is, mert h�n szeretett kis cic�ja elt�vozott az �l�k sor�b�l. �va is gy�szolt. Igaz �t nem dobt�k ki �s kiskuty�ja, Mazsola is fiatal volt m�g. Neki m�s oka volt ma a gy�szra. Sokkal t�bbet vesztett, mint azt valaha valaki is el tudn� k�pzelni. K�t napja, hogy Ol�via, legjobb bar�tn�je itt hagyta �ket, ezen a sanyar� s�t�t idegt�p� helyen; a f�ld�n. Itt, ahol minden megt�rt�nhetett, amit az ember csak el tud k�pzelni. �va gy�l�lte mag�t, ami�rt nem vette �szre, hogy b�ntja valami bar�tn�j�t. Nem l�tta a l�nyon semmi jel�t annak, hogy �ngyilkoss�got akarna megk�s�relni. M�g egy ici-pici jel�t sem l�tta. Legsz�vesebben � is a l�ny ut�n ment volna. Ol�via a lev�lben, amit h�tra hagyott megmagyar�zta, hogy mit mi�rt tett. Le�rta, hogy nem az�rt v�lasztotta ezt az utat, mert rossz sorsa volt itt, a f�ld�n, hanem az�rt, mert k�nny�teni akart a lelki b�k�j�n. Nem szerette a f�ldet, mert itt mindenhol csak er�szakba �s gonoszs�gba botlott. Meg�rta azt is, hogy b�tyj�t, Mark-ot nagyon szereti �s b�r nem akarta ekkora f�jdalomnak kitenni, m�gis meg kellett tennie. �v�nak megk�sz�nte, a bar�ts�guknak k�sz�nhet� csod�s �veket �s t�le is bocs�natot k�rt, ami�rt f�jdalmat okozott. Sz�leit�l is bocs�natot k�r �s azt is le�rta nem egyszer, hogy szereti �ket.
Mire �va a parkba �rt, m�r szakadt az es�. Az id� m�g fiatal volt, �gy a viharnak m�g igencsak sok ideje �llt rendelkez�sre, hogy kitombolja mag�t. A l�ny nem viselt sem es�kab�tot �s nem volt n�la eserny� sem. Egy egyszer� sz�ldzsekit viselt, amiben, ahogy az id� romlott egyre jobban f�zni kezdett. A szit�l� es�ben a l�ny szinte nem l�tott semmit. Nem is kellett l�tnia, hisz fejb�l ismerte az utat kedvenc f�ja fel�, ahol annak idej�n �, Mark �s Ol�via mindig egy�tt j�tszottak kiskorukban. K�s�bb, ahogy n�ttek, besz�lgetni j�rtak oda. �va az�rt d�nt�tt �gy, hogy oda megy, hogy v�gre kiadhassa mag�b�l a f�jdalmat, ami nyomta a sz�v�t. Majd bele szakadt a sz�ve, mikor megtudta, hogy Ol�via �ngyilkos lett. Egy vil�g omlott �ssze benne, elvesztette az eszm�let�t �s mikor �jra mag�hoz t�rt, ahelyett, hogy egy rossz �lomb�l fel�bredne, a rideg val�s�gban tal�lta mag�t.
A zuhog� es�ben m�r l�tni v�lte a l�ny a f�t �s a j�l ismert padot, �m mikor oda �rt f�jdalmasan tudatosult benne, hogy nem csak �, hanem valaki m�s is ide j�tt kiadni f�jdalm�t.
Az �g f�jdalmasan felny�g�tt, mikor a k�t fiatal tekintete tal�lkozott �s megannyi cik�z� s�rg�s villan�ssal jelezte, hogy nem tetszik neki, ami itt folyik.
A fi� azonnal felpattant a padr�l �s �va fel� indult, mikor r�j�tt, hogy nem csak k�pzelete j�tszik vele.
- Mark… - suttogta �va elhal� hangon, majd mikor a fi� k�zelebb �rt hozz� �szrevette a csillog� k�nnycseppeket a fi� szem�ben. �sszet�veszthetetlen�l l�tta, hogy a fi� s�r �s nem csak es�cseppek folydog�lnak le f�rfias arcvon�sain.
Mikor a fi� oda �rt a l�nyhoz, kit�rta karjait �s �t�lelte �t. �va �rezte, hogy a meleg s�s k�nnyek kegyetlen�l t�rnek el� szem�b�l, �s meg�ll�thatatlanul folyni kezdenek. Most �rezte igaz�n bar�tn�je hi�ny�t.
- Mi�rt… - sz�lalt meg nagy nehezen a fi�, m�g mindig �lelve �v�t, mintha t�le v�rn� a v�laszt h�ga hihetetlen tett�re.
- Nem tudom… - suttogta a l�ny. – Igaz�n nem tudom… - Majd m�g jobban bele temetkezett az �lel� karokba.
Mark-ot egy�ltal�n nem �rdekelte, hogy ki l�thatja meg �ket. Nem �rdekelte, hogy kinek mi lesz a v�lem�nye. � most itt a zuhog� es�ben �llt �s volt h�ga legjobb bar�tn�j�t �t�lelve s�rt…
S�rt �s nem tudott mit kezdeni az �ress�ggel a sz�v�ben, amit h�ga hi�nya okozott neki.
Ahogy ott �lltak a zuhog� es�ben �s mind a ketten azon gondolkoztak, vajon mi okb�l kifoly�lag t�rt�nhetett ez az eg�sz, furcsa l�tom�s ker�tette mind a kett�j�ket hatalm�ba. Egyszerre n�ztek fel az �gre, ahol mintha a zuhog� es�ben egy pillanatra megny�ltak volna a s�t�t felh�k. Majd hirtelen j�tt f�ny k�s�ret�ben, egy f�nyes alak sz�llt al� az �gnek.
- J� l�tni benneteket… - suttogta egy fens�ges �gi hang. – �n v�gre r�tal�ltam a boldogs�gra… Ti is lelj�tek meg ezt az �rz�st egym�sban…
A f�ny lassan halv�nyulni kezdett, ahogy a furcsa alak is. Majd mind a k�t jelens�g elt�nt a k�t fiatal szeme el�l. Az es� ugyan�gy zuhogott tov�bb, mint ahogy p�r perccel ezel�tt tette.
- Te… is… l�ttad. ? – k�rdezte dadogva a l�ny, mik�zben Mark k�k szemeibe n�zett m�lyen, ahol el�bb meglepetts�get, majd valami furcsa f�nyt v�lt felfedezni.
- Igen… - mondta rekedt hangon, majd kicsit vid�mabban folytatta. – Mintha… Mintha… - kezdte, majd �v�val egy�tt mondt�k ki az utols� szavakat.
- Ol�via lett volna.
D�bbenten n�ztek egym�sra. Az es� szit�lt k�r�l�tt�k �s �k �gy �rezt�k, mintha megbolondultak volna. Egy darabig sz�tlanul �lltak egym�st �lelve az es�ben. P�r percbe telt, mire mind a ketten felfogt�k, hogy mi is t�rt�nt vel�k val�j�ban. Az es� m�r csak szemerk�lt, mikor �va, Mark k�rd� tekintet�vel tal�lta szemben mag�t.
- Arra, hogy mind a kett�nket egyszerre csaljanak meg �rz�keink, �s azt l�ssuk, amit l�tni akarunk, mekkora az es�ly? – k�rdezte enyhe mosoly k�s�ret�ben a fi�.
�va, bar�tn�je trag�di�ja ut�n el�sz�r tudott mosolyogni �s ezt is Mark-nak k�sz�nhette.
- Semennyi. – v�laszolta, majd �jra feln�zett az �gre. – Tal�n � akarta �gy. Hisz megmondta, � itt lent sosem lehet boldog.
- Soha nem is tartozott ide, ugye? – k�rdezte a fi�, mik�zben hatalmas nagy k�k szemeit az imm�r tiszt�n csillog� �gboltra helyezte. – Mert � egy sz�rnya szegett angyal volt, aki t�ved�sb�l lesz�letett ide.
- Ahogy mondod. – helyeselte a l�ny. – �s, most, hogy kiszabadult a rabs�gb�l visszakapv�n sz�rnyait �jra �gy t�nd�k�lhet, mint hajdan�n…
A kellemes ny�ri z�pornak m�r se h�re se hamva nem volt. Az �g tiszt�n csillogott, m�r nem volt mit gy�szolnia. Egy kisfi� a t�volban boldogan j�tszott �j kis h�zi kedvenc�vel, akit m�g a vihar el�tt vitt haza, a csal�d nagy �r�m�re. A kiskutya nagyon boldog volt �j otthon�ban, ahol m�r garant�lt helye van. - Nem fogj�k t�bbet kidobni.

Egy fiatal n� alig egy �ves kisbab�j�t a kez�ben tartva s�t�lt, f�rje mellett, egy kop�r temet�ben. Mik�zben a s�rk�vek k�z�tt bolyongtak egym�s kez�t fogva, felsz�nre t�rtek benn�k a r�gi eml�kek.
- Meg�rkezt�nk. – mondta Mark, mik�zben egy hatalmas nagy feh�r, m�rv�nyb�l k�sz�lt s�rk� el�tt meg�llt.
A s�ron a k�vetkez� felirat �llt. :
„Ol�via Grand, sz�letett 1991. 02. 23 meghalt: 2006. 04. 16 Eml�ked �r�kk� sz�v�nkben �l.”
- Megfogod egy kicsit, Oliv�rt? - k�rdezte �va, majd �tny�jtotta gyermek�t f�rj�nek.
- H�t persze. – v�laszolta Mark, majd a kicsi ut�n ny�lt. – Gyere a pap�hoz kincsem.
Mik�zben Mark a kisbab�val volt elfoglalva, �va egy feh�r orchide�t tett hajdani bar�tn�je s�rj�ra.
- Ez volt a kedvenced… - suttogta maga el� �va, majd visszafordulv�n szerelm�hez �s gyermek�hez biccentett, hogy indulhatnak.
Mark m�g vetett egy pillant�st a s�rk�re, majd feles�ge kez�t megfogva t�voztak lassan a temet� kij�rata fel�.
- Eml�kszel m�g arra a napra? – k�rdezte v�ratlanul �va, majd meg�llt �s feln�zett az �gre.
- Igen. – v�laszolta a f�rfi is, majd � is feltekintett oda, ahova az im�nt a l�ny. – Neki k�sz�nhetj�k, hogy egy�tt vagyunk. – mondta mosolyogva, majd tov�bb indultak.
- Igen… - mondta �va majd gyermek�re pillantott. – Mindent neki k�sz�nhet�nk. Ol�vi�nak…