Gondolataimba mer�lve haladtam v�gig az utc�n, h�zr�l h�zra j�rva annak rem�ny�ben, hogy valaki esetleg megvend�gel �s egy kicsivel t�bbet ehetek vacsor�ra, mint tegnap. Mivel a nap �ppen lemen� f�lben volt �s egyre t�bben utas�tottak vissza kezdtem feladni a rem�nyt, hogy ma ak�r egy falatot is ehessek. Pedig egy falat igencsak meghaladn� a szok�sos napi adagomat. Keser� mosoly futott �t az arcomon, mert olyan szeg�ny voltam, mint a templom egere. Az, hogy m�g ma is �lek, csak az emberek j� indulat�nak k�sz�nhet�.
Annyira belemer�ltem a gondolataimba, hogy �szre se vettem, hogy egy kicsi, m�gis eleg�ns h�zzal �llok szemben, zsebre tett k�zzel. Amikor megpillantottam, hogy a kis h�zhoz egy aranyos f�b�l faragott ker�t�s is tartozik minek par�nyi l�cei barn�ra voltak festve, melegs�g �nt�tte el a sz�vemet �s �gy �reztem meg kell adnom a tiszteletet ennek a h�znak, �gy h�t kivettem r�ncos �reg kezeimet a zsebemb�l �s levettem szakadt �cska kalapom egy pillanatra. Az �sszk�p �gy festett, mintha egy mesebeli kis h�zik�val �lln�k szemben, ami csak arra v�r, hogy bemenjek �s le�ljek a hatalmas nagy kandall� mell�, megtal�lva az �r�k boldogs�gom. �gy d�nt�ttem, egy h�z m�g bele f�r a napba, hogy szerencs�t pr�b�ljak, �gy h�t lassan odaballagtam a kapu el� �s m�g utolj�ra feln�ztem az �gre, hogy l�thassam amint a nap narancss�rga f�nybe burkol�zva egyre k�zelebb �r a f�ldh�z, hogy-hogy nem m�r majdnem s�rolva azt. Nagyot s�hajtottam, majd �reg kezemet �jra belecs�sztattam szakadt ruh�m zseb�be �s kivettem onnan egy, egy krajc�rost, a nap fel� tartottam �s miut�n megt�rtem vele a szemembe vil�g�t� s�rg�s f�nyt �r�mmel nyugt�ztam, hogy m�g mindig van rem�nyem. Magam fel� h�ztam majd cs�kot nyomtam f�ltett kincsemre �s egy gyors im�t elmormolva bel�ptem a ker�t�s ajtaj�n, majd elindultam arra amerre a h�z bej�rat�t sejtettem. Mikor az udvar k�zep�n�l j�rtam, a sz�pen faragott fa kapu hangos d�rren�ssel jelezte, hogy vissza�llt eredeti hely�re. Mire a kis kapu becsuk�dott, szerencs�t hoz� p�nzem, ami eddig nem sok szerencs�t hozott nekem, �jra visszaker�lt eredeti hely�re, a biztons�got rejt�, t�bbsz�r is foltozott zsebembe. Lassan de biztosan k�zeledtem a kis h�zik� fel�, �s amint hall�t�vols�gon bel�lre ker�ltem nem hittem a f�lemnek! Tiszta sz�vb�l j�v� kacag�st hallottam odabentr�l, nem is kacag�st, ink�bb �neket! �gy �reztem ez a mennyorsz�g egyik kis darabk�ja �s most �ppen angyalok �nekelnek egy gy�ny�r� h�rsfa k�s�ret�ben. �s amikor benyitottam a h�zba, kellemesen csal�dtam, val�ban volt bent k�t angyal, egy kisfi� �s az �desanyja. Mikor be�rkeztem, illedelmesen meghajoltam, �m m�r nem hallottam a csod�s �neksz�t.
- „Ahol ilyen j� kedv van, ott biztos akad valami kis apr�s�g a magam fajt�nak… - gondolkoztam el, majd gondolatomat tett is k�vette.
- Adjon Isten j� napot! – mondtam m�ly rekedtes hangon. – K�rem, sz�njanak meg egy-k�t fonttal, k�zeleg a t�l �s nincsen mit ennem, nagyon megk�sz�nn�m ha… Nem tudtam befejezni, mondani val�mat, mert a kis fi�cska �desanyja hangos nevet�sben t�rt ki. �jra megcsalt a f�lem �s megint �gy hallottam, mintha angyalok daloltak volna. Egyr�szt nagyon f�jt, hogy az ifj� asszony �gy nevet, mert azt hittem, rajtam nevet ennyire j��z�en. M�sr�szt kicsattantam a boldogs�gt�l, hogy egy angyal dalra fakadt a kedvem�rt. �m t�vedtem a dr�ga j� �desanya nem az �n nyomor�s�gomon nevetett, hanem a saj�tj�n.
- Hagyja el j� ember. – mondta – Ma eg�sz nap itt keresg�lek, mert nincsen egy krajc�rom a f�l font szappanhoz.
Mikor meghallottam, hogy csak egy krajc�r hi�nyzik ennek a dr�ga j� asszonynak, akkor hatalmasat dobbant a sz�vem. �reg r�ncos kezeimmel megszor�tottam a zsebemben lapul� krajc�rom, majd mikor r�n�ztem a kisfi�ra �s annak �rtatlan nagy k�k szemeibe n�ztem, �jra melegs�g j�rta �t a sz�vem, majd b�tran k�rdeztem vissza.
- Egy krajc�r?
Az asszony b�lintott egyet, majd �jra k�nos nevet�sben t�rt ki. Ekkor m�r a kisfi�cska is elkezdett nevetni. Mikor l�ttam, hogy a kis teremt�s nem nagyon �rti, hogy mir�l van sz�, csak pr�b�l �desanyja j�kedv�ben j�rni �ssze szorult a sz�vem.
- Adok �n! – Mondtam tiszta sz�vb�l �szint�n mosolyogva.
- Sz�p is lenne… - Mondta az asszonyka – Koldust�l alamizsn�t!
- Ugyan m�r… - Legyintettem egyet kezemmel, majd elindultam fel�j�k. – Nekem m�r �gy is mindegy, hogy ma itt a zsebembe, vagy holnap a kopors�m f�libe… - Majd mikor oda�rtem hozz�juk leguggoltam a kisfi� mell� aki kicsit megszeppenve ugyan de mosolyogni pr�b�lt. Kiny�jtottam kezem, majd piciny tenyer�be nyomtam egyfontosom �s megpaskoltam a fej�t. Majd fel�lltam �s elindultam az ajt� fel�. Mikor a k�sz�bh�z �rtem f�lv�llr�l vissza n�ztem �s l�ttam amint a kisgyerek sz�les mosoly k�s�ret�ben �leli �desanyj�t �s k�zben mosolyog a szeme. M�r �pen indultam volna amikor szeme �ssze tal�lkozott az asszony szem�vel, aki h�l�san n�zett, majd suttogott egy sz�t.
- K�sz�n�m…
Biccentettem fejemmel �s elindultam a kerten �t az utca fel�. Ahogy a s�t�t kerten mentem v�gig hallottam, hogy bentr�l megint dalra fakadnak az angyalok, �s a tudat, hogy �r�met szerezhetem k�t angyalnak nagyon nagy er�t adott nekem az �letem tov�bbi r�sz�ben. Mikor ki�rtem �s becsuktam magam m�g�tt a kert ajtaj�t meg�lltam egy pillanatra �s feln�ztem az �gre, ami b�san, k�ken n�zett vissza r�m, csak egyetlen dolog j�rt csak a fejemben, hogy addig mindig lesz rem�ny am�g az �gen vil�g�tanak a csillagok utat mutatva m�g akkor is, ha a s�t�ts�g megpr�b�l elnyelni…

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s