A halálba vezető út mindíg hívogató!

Mikor kinyitottam a szemem
Nem tudtam hova érkeztem
Itt minden másvolt mint otthon
Szemét helyett édesség volt az úton


Körbenézve egy ajtót láttam a távolban messze
Gondoltam benézek, ha már eljöttem ilyen messze
Elindultam az úton, mikörül édesség volt szerte szórva
Mellettem a fűben nyulak kisértek utamon ugrándozva


A távoli fák mind zöldek voltak az ég pedig tiszta
Ez maga a menyországba vezető út volt és nem a pokolba!
Elindultam az úton és a mézeskalács fákban gyönyörködve
Észre se vettem, hogy egy hang szólt hozzám a távolban messze


Hirtelen meghallottam gyermekem hangját halkan szólni hozzám:
Anya ne hagyj itt, nélküled nem ér semmit a világ, ha nem vagy itt!
Azt hittem csak képzelődök és ez valami rossz tréfa lehet!
Hogy én elhagyjam az én drága kincsemet?


A hangot hátulról hallottam, ezért megfordultam és hirtelen felsikoltottam
Mögöttem egy nagy tükör volt miben saját csontvázamat és a világom láttam
A nyulak is csak csontok voltak a fák csak fonnyadt virágok
Az út mentén láva folyadékká változott a gyönyörű szép gyepes álmom!


Rájöttem mégis csak a pokol kapujába vezető útra tértem
Sírva szaladtam vissza a tükör felé mert rájöttem rossz útra léptem
Azt kivántam bárcsak otthon lennék gyermekemmel játszva
Kívánságom meghalgattatni látszva mert vissza tértem a kórházba!

A lányom sírva ugrott a nyakamba
Én meg ölelve őt tértem hozzá vissza
Mondtam már nem lesz semmi baj
Hisz egy szavadba kerrül és jövök vissza!

By : Mikoto

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés