Kagome a kiválasztott!

Nagyon sok idő telt el, mire Kagome úgy gondolta, hogy ideje letelepedniük. Már sötétedett, ezért kerestek maguknak egy biztonságos kis zugot. Szerencsére Kirara ismerte a vidéket így hamar találtak egy barlangot. Az éjszaka hidegnek bizonyult, így miután a lány tüzet gyújtott, maga köré tekert egy nagy takarót és hátát a barlang falának vetve nézett Kirarára.

 - Szóval… Kicsi Kirara, mi lenne, ha most szépen elmesélnél mindent, amit erről a kiválasztottságról tudsz? – kérdezte kíváncsian a lány.

 - „ Jobb szerettem volna, ha alszunk rá még egyet, de attól tartok, ha holnap folytatni szeretnénk az utunkat, akkor jobb lesz, ha minél előbb elmondanék mindent, amit tudok.” –válaszolt Kirara, majd tekintetét a tűz lángjain nyugtatva mesélni kezdett. Kagome is a lángok felé nézett, és mint egy kép, úgy elevenedett meg Kirara mondandója a mardosó lángcsóvákban.

 - „ Amikor kicsi voltam, édesanyám engem választott ki testvéreim közül, hogy tovább vigyem a hagyományt, miszerint keressem meg a kiválasztottat. Azon kevés időt, amennyit együtt lehettünk, azzal töltöttük, hogy tanítson. Megtanította, hogy a dolgok csak akkor jönnek, ha jönniük kell, így nincs értelme keresnem a kiválasztottat, hisz csak akkor fogok rátalálni, ha itt az ideje. Persze, hogy addig se üljek tétlenül elmesélte, hogy hogyan kell kinyitnom különböző érzékszerveim, hogy érezhessem, ha a közelemben van. Mindig azt mondta, ha megtalálom, akkor el kell vinnem őt a gyűlésre. Ezért szeretném, ha holnap már indulnák is és…” – azonban nem tudta befejezni, amit szeretett volna, mivel Kagome közbe vágott.

 - Ácsi, ácsi, milyen gyűlésre? Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben? – kérdezte kíváncsian a lány.

 -„Ezen a gyűlésen gyűlnek össze a magamfajta macska szellemek. Itt fog kiderülni, hogy mi lesz a feladatod, hogy mire vagy hivatott.” – válaszolta készségesen Kirara. – „ Több napig fog tartani oda az út, és sajnos még ha oda értünk is hetekig kell várnunk, mivel a gyűlés csak három hét múlva fog kezdődni.” – mondta kissé szomorkásan a macska démon.

 - Mit fogunk mi csinálni annyi ideig? – kérdezte kissé megrökönyödötten a lány.

 - „Gyakorolunk” – válaszolt hamar a cica. – „Téged fogunk edzeni, hogy kicsit formában legyél. Ott, ahol a gyűlés lesz, a közelben lakik egy boszorkány, őt fogjuk megkérni, hogy segítsen. Meg hát… lenne itt még valami…” – halkult el Kirara hangja Kagome fejében.

 - Igen? – kérdezte kissé tartva a folytatástól a lány.

 - „Szóval… egy kiválasztottnak mindig akad egy társa és… neked is van valaki, akivel együtt kell működnöd, hogy sikerüljön végre hajtani a feladatot.”

 - Nem értem, mi ezzel a probléma… - kezdte értetlenül a lány.

 - „Nos… én már megtaláltam azt, aki a társad lesz… úgy értem… találtam valakit, aki ugyanúgy kiválasztott, mint te. Akiket pedig egymás után egy ugyan azon kereső talál meg, azoknak mindig társaknak kell lenniük.”

 - Ezt nem értem, ha már találtál előttem valakit, akkor miért nem maradtál vele és képezted ki őt? – Kagome most már teljesen össze volt zavarodva.

 - „Ez nem olyan egyszerű… mivel akit megtaláltam nem egyezett bele a feltételekbe, mondván, csak akkor keressem fel, ha megtalálom a társát. Elég nagy ritkaságnak számít, ha egy kereső egy kiválasztottat is megtalál élete során. Ezért kicsi a valószínűsége, hogy a másikra is rábukkanván elkezdhetnék a valódi küldetést. Egy kiválasztott, önmagában is képes feladatokat végrehajtani, de a legfőbb célt csak a két társ kiválasztott viheti végbe. Ezek pedig ti vagytok. Te és… Sesshomaru.”

Kagome, csak tátogni tudott. Egyszerűen képtelen volt felfogni, amit Kirara mondott, hogy ő és volt szerelmének bátyja alkossanak egy csapatot? Ráadásul ilyen fontos és komoly súllyal rendelkező dolog érdekében. Teljességgel képtelennek tartotta az ötletet és nem is értette, hogy hogyan keveredhetett ilyenbe bele. 

 - Ezek szerint azért voltál mindig is a közelünkben, mert Sesshomarut akartad figyelemmel tartani? – kérdezte kis idő elteltével halkan a lány.

 -„ Nos… részben igen… habár az puszta véletlen volt, hogy az akkori gazdám, Sango pont Inuyasha kis csapatához csatlakozott. Meglehetősen jó kis véletlen. Mindig is éreztem, hogy a kiválasztott ott van valahol, de azt hittem Sesshomaru auráját érzékelem. Inuyasha miatt. Hát… tévedtem, ezek szerint a te erődet éreztem.”

 - Ugye tudod, hogy Sesshomaru nem lesz elragadtatva, ha megtudja, hogy egy ember… ráadásul az öccse barátja lesz az, akivel együtt kell működnie? – Kagome hangja nyers volt, sokkal inkább tartott attól, hogy együtt kell vele dolgoznia és nem attól, hogy ő majd nem fogadja el őt.

 - „Nem lesz más választása, a szavát adta.”- Kirara kissé közelebb mászott Kagoméhoz és bele ugrott az ölébe és kényelmesen elfészkelődött. –„ Nos… a gyűlésen elegendő, ha csak te jelensz meg, ott úgyis az első parancsok egyike lesz, hogy hozd el a másik kiválasztottat a következő gyűlésre, ráérünk majd akkor ezen gondolkozni.” – Kirara hangja kissé álmosan csengett így a lány jobbnak látta nem ellenkezni, és hagyni pihenni a cicát.

 - Rendben, akkor holnap indulunk, és majd meglátjuk mi lesz… - válaszolta ő is csendesen, majd mind a kettőjüket elnyomta az álom.

Másnap reggel Kagome ijedten riadt fel és nézett körbe. Hirtelen nem tudta, hogy hol van és, hogy mi történt vele. Majd sorra beugrottak neki a tegnapi nap történései és végül megnyugodva fújta ki a levegőt.

 -„Jó reggelt.” – köszönt Kirara álmos hangon, miközben felkelt Kagome mellől és egy nagyot nyújtózott. – „Indulhatunk?”

 - Neked is jó reggelt, persze csak egy kicsit még hadd térjek magamhoz, olyan rosszat álmodtam… - válaszolta kissé lehangoltan a lány. Kirara pedig érdeklődve kérdezte, hogy miről szólt az álom. – Hát… nem emlékszem rá pontosan, csak az érzés maradt meg bennem… azt hiszem megölhettek benne valakit, de nem vagyok biztos benne. Végül is mindegy is, hisz ez csak egy álom, nem?

A macska szellem egy kicsit elgondolkozva, de végül bólintott, majd miután mind a ketten indulásra készen voltak, elindultak, hogy szembe nézzenek az ismeretlennel. Út közben, ha nehezen is, de mindig találtak némi ennivalót, majd négy nap után el is érkeztek a gyűlés helyszínére. Kagomét lenyűgözte a táj, ugyanis egy hegylánc aljánál egy kis tó mellett szálltak meg. Két oldalról erdő vette őket körbe, ők pedig egy kis tisztáson a tó mellett helyezkedtek el.

 - Végre, már azt hittem, soha sem érünk ide… - mondta Kagome a cicának, aki csak bólintott, majd visszaváltozott kismacska alakjába.

 - „Szerintem az lesz a legjobb, ha holnap felkeressük azt a boszorkányt és segítséget kérünk tőle a felkészítésedben, hogy azért ne úgy érkezz a gyűlésre, mint egy egyszerű halandó, illetve mint egy sima miko.” – javasolta Kirara, miközben közelebb sétált a lányhoz.

 - Rendben van, holnap felkeressük, és a segítségét kérjük, illetve kérem, mivel gondolom ő sem tudhat arról, hogy én kiválasztott vagyok, igaz?

 - „Ő tudhat, szokott is segíteni felkészíteni a kiválasztottakat. Benne teljes mértékben megbízunk.” – válaszolta a macska démon. – „Most viszont pihenjünk, későre jár, majd holnap minden továbbit megbeszélünk.”

Kagome szó nélkül lefeküdt le aludni a cica mellé. Nem is sejtvén, a másnap mennyi meglepetést tartogat számára…

Súgó Még nincs hozzászólás.