Ez a történetem 2 szálon fut ami egyszer majd eggyé fog válni...(remélhetőleg a közeljövőben ha nem leszek lusta írni...^.^")

×××

A társulat összes tagja tűkön ülve figyelte Miát, hogy bejelentse az új előadás címét.

 - Akkor kezdem is. – mondta Mia. – Mivel Keneth úr felvásárolta az egész színpadot, ezért ő dönt az új műsorokról is. Bár  Kalosnak is sok beleszólása van. Mind ketten tekintettel voltak Sora döntésére a csatamentes színpaddal kapcsolatban ezért úgy döntöttek, hogy mostantól csak szerelmes darabokat fogunk előadni. Nem is húzom tovább az időt az új műsor címe : a  Hófehérke és a hét törpe lesz.

Kíváncsiság futott át a társulat tagjain, ám mikor Mia elmesélte a darab történetét, és a végén a csókos jelenetet hirtelen döbbenetté vált a kíváncsiság. A szereposztás így hangzott :

Hófehérke : Sora

Herceg : Leon

Mostoha : May

Vadász : Anna

 - A hét törpe szerepét, azok az artisták fogják megkapni akik a legjobban meg tudják formázni a karakterük. – Mondta Mia

Miután a lány kiosztotta a szerepeket mindenki ment gyakorolni. Sora és Leon csak késő éjjel hagyták abba a próbát.

 - Sora, most már menni kéne aludni, elég későre jár. – Kezdte Leon amint leugrott a trapézokról, a hálóba.

 - Ugyan, biztos nincsen annyira késő. – Mondta Sora miközben ő is a védőhálóba ugrott. Nagyon szerencsétlenül mászott ki a hálóból, ugyanis amikor le akart ugrani a hálóból, beakadt a lába és megbotlott.

 - Vigyázz  - Kiáltotta Leon aki időközben már rég lemászott a hálóból, és most elkapva Sorát esett hátra.

 - Jajj, ne haragudj! – Mondta Sora miközben éppen fel akart tápászkodni a fiúról nem sok sikerrel.

 - Semmi baj. – Mondta nevetve Leon, amint éppen felállt, és felhúzta Sorát is.

 - Mit is mondtál, mennyi az idő? – Kérdezte Sora elterelve a témát.

 - Ja, csak hajnali fél 2 . – Mondta Leon nyugodtan, majd nevetve megindult a kijárat felé. – Úgy látszik, a kicsi Sora hamar elfárad ha arról van szó, hogy hajnalba kell lejönni a trapézokról. Jó éjt !

 - Jó éjt! – Kiáltotta Sora is. - „Ezt nem értem. Leon nevetett az előbb, vagy csak tényleg fáradt vagyok már? ” - Gondolkozott el Sora magában majd ő is a szálláshelye felé vette az irányt.

×××

Yuri éppen aludt amikor is telefonjának édes dallama kelltette fel. Álmosan szólt a telefonba, miután sikeresen megtalálta.

 - Hallo? – Kérdezte állmos rekedtes hangján a fiú.

 - Yuri Killiennel beszélek? – Lágy női hang szólalt meg a telefon túloldalán.

 - igen – Mondta álmosan Yuri.

 - Találkozzunk holnap Franciaországban a Taufel téren este 8 kor rendben? – Hadarta el a nő, majd türelmesen várt a válaszra.

 - Rendben, de előbb megszeretném tudni, hogy maga ki, mert általában ilyen kérésekkel hajnali kettő kor nem szokás zavarni az embert….

×××

 - Sora! Leon! – Kiáltott Mia. Mikor a két artista leugrott a trapézról és odaért Miához, folytatta. – Amint tudjátok Hófehérke a darab végén meghal és a királyfi csókja kelti életre. Kenneth úr úgy képzelte el ezt a jelenetet, hogy  Sora egy pallón fekszik ami leng, és Leon úgy ugrik oda hozzá, megcsókolja majd együtt elkezdenek lengeni egy trapézon és Leon az egyik kezével megfogja Sora derekát, a másik kezével a trapézt fogja Sora is ugyanígy tesz, majd elkezdenek egyszerre szaltózni a levegőben. Közben a törpék az ugróasztalokon ugrálnak. Ti leérkeztek a  legnagyobb ugróasztalra. Még mindig egymást ölelve. Majd az ugróasztalról felugrotok az éppen arra lengő trapézra és vége a darabank. – Hatalmas mosoly ült ki Mia arcára.

 - Ahha. – Nyögte Sora mivel mást nem tudott mondani.

 - Rendben van, mikor lesz a premier? – Kérdezte Leon érdeklődve.

 - 1 hónap múlva. Addig még az angyalok tánca fog menni.

 - Rendben van. – Mondta most már elszántan Sora. – Gyere Leon menjünk edzeni!

×××

Yuri éppen a Francia országba tartó gépről szállt le. Miután felvette a csomagjait kiment a repülőtérről és fogott magának egy taxit.

 - A Taufel térre! – Mondta.

 - „Vajon tényleg ő hívott? Hiszen ő meghalt! Ebben biztos vagyok. Remélem nem csak valaki szórakozott. Lehetséges… lehetséges, hogy él?!” – Gondolkozott magában Yuri miközben egyre közeledtek a Taufel tér felé. Alig telt el öt perc, a kocsi hangos fékcsikorgással megállt, majd miután Yuri kivette a csomagjait kifizette a pénzt a sofőrnek.

 - „Úgy beszéltük meg, hogy este 8-ra jöjjek ide.” – Mondta magában a fiú, majd órájára pillantva csalódottan ült le egy padra egy hatalmas nagy fűzfa alá. – „Még csak fél 8 van… Ő mindig mindenhova időben érkezett. Sose késett csak… egyszer és az is miattam történt… a cirkuszfesztiválon…” – Gondolkozott el magában Yuri, miközben szíve összefacsarodott tettére gondolván…Körbenézett a parkban. – „Gyönyörű ez a park, ő mindig szerette a szép zöld füves parkokat. Ez a park is a kedvence volt.” – Gondolkozott el magában Yuri miközben egyre jobban óráját lesste, hogy hol lehet már a lány.

Nem kellet sokáig várnia, ugyanis egy taxi állt meg a park mellet. Yuri arra kapta fejét majd amikor meglátta, hogy egy hosszú ezüsthajú nála fél fejjel kisseb mosolygós lány száll ki a kocsiból, rögtön felpattant, de az idegességtől földbe gyökerezett a lába. A taxi elhajtott, majd a lány arra fordult ahol Yuri állt. Amikor meglátta a fiút lefagyott a mosoly az arcáról. Csak álltak egymással szemben és nem tettek semmi hirtelen mozdulatot, mintha attól félnének, hogy csak káprázik a másik szeme. Majd hirtelen a lány észbe kapott és hatalmas mosoly kiséretében elkezdett futni a fiú felé. Majd amikor oda ért elrugaszkodván a földtől Yuri nyakába ugrott. A fiú hirtelen úgy érezte, mintha egy mesebeli álomba csöppenne ahol a halottak feltámadnak és békében élnek tovább. De ez itt a kőkemény valóság volt, és most tényleg itt állt az a lány előtte akit annyi éven át halottnak hitt mindenki.

 - Jajj Yuri annyira örülök neked el sem tudod hinni, hogy min mentem kersztül! – Mondta a lány, még mindig Yurit ölelve.

 - Ezt… Nem… Tudom elhinni, tényleg te vagy az? – kérdezte Yuri megkövülten. – Mi azt hittük, meghaltál…

 - Amint látod élek, és virulok, és mindent el kell mondanom neked. Annyira hiányoztál te és Leon is!

 - Jajj Shopie … Annyira hiányoztál te is nekem.Sajnálom… Sajnálom amit tettem! – Mondta Yuri miközben megeredtek könnyei. Bár ezt nem csodálom, hisz a lány „haláláról ”ő tehetett.

 - Annyi mondani valóm van… - Kezdte Shopie miközben elengedték egymást és leültek a padra.

×××

A nap éppen lemenőben volt  aKaleido Szinpadnál, ám az edzőteremben még nem állt meg az élet. Sőt ellenkezőleg, Sora és Leon még javában gyakoroltak amikor is bejött Rosetta, és felkapcsolta a hatalmas nagy reflektorokat amik bevilágították az egész szinpadot.

 - Sora, nem úgy beszéltünk meg, hogy ma elmegyünk együtt vacsorázni a többiekkel, mivel nem lesz ma nyitva a büfé? – Kérdezte Rosetta türelmelenül.

Sora mikor meghallotta barátnője hangját lejött a trapézokról Leonnal a nyomában, majd odasétált hozzá lehajtott fejjel.

 - Ne haragudjatok, de ma nem fogunk egyhamar végezni itt, úgyhogy azt hiszem jobb lenne, nem mennék veletek jó?

 - De Sora… - Kezdte Rosetta majd amikor látta, hogy barátnője visszafelé veszi az irényt a trapézok felé akkor ő is lehajtotta a fejét, majd mátr csak magának mondta. – Rendben…

 - Nincs nyitva ma a büfé? – Kérdezte Leon Rosettát.

 - Nincs – Válaszolt meglepetten Rosetta. – Mert az ebédlőt újra festik, meg  új székeket és aztalokat raknak be. Egy hétig zárva lesz, Kalos azt mondta addig gondoskodjunk mi magunk a kajáról.

 - Értem – Mondta Leon elgondolkozva, majd visszament Sorához gyakorolni.

Rosetta pedig csalódottan és meglepődve ment vissza Miáékhoz, hogy végre elindulhassanak enni.

Leonék már nem gyakorolhattak túlzottan sokat, hiszen Sora az eggyik pillanatról a másikra elájult. Leon amikor látta, hogy a lány elkezd zuhanni és ráadásul a védőhálón kívülre gyorsan arra lendült majd a zuhanó lányt a levegőben magához szorítótta, majd még annyi ereje volt, hogy megvárja, hogy a lendület visszafelé vigye őket a hálóhoz, majd együtt zuhantak a hálóba. Mikor a hálóba érkeztek Sora Leonon feküdt, és kezdett ébredezni.

 - Mi..Mitörtént - kérdezte zavartan, majd amikor megpróbált felálni a fiúról a keze megcsúszott majd vissza zuhant . – Ne haragudj… - Mondta kicsit kómás hangon.

Leon fogta magát, és a lány bénázását megelégelve felállt, majd kezébe vette a lányt és leugrott vele együtt a védőhálóból.

 - most mit csinálsz… - Kérdezte Sora miközben Kapeszkodott Leonba, hogy le ne ejtse.

 - Elviszlek a dokihoz. – Mondta Leon, majd kisétált vele egésszen a szinpad parkolójáig, és ott berakta a kocsijába az időközben elaludt lányt.

A kocsi úton Sora felébredt, majd amikor a kocsi megállt állmosan nézett Leon felé.

 - most hol vagyunk? – Kérdezte miközben kiszált a kocsiból.

 - D.R. Kate – nél. – Mondta Leon. – Tudsz jönni kérdezte miközben oda ért a lány mellé.

 - Persze – Mondta Sora miközben majdnem elbotlott saját lábában.

 - Azt látom – Mondta mosolyogva Leon, majd újra fel akarta kapni a lányt, ám az nem engedte.

 - Nyugi tudok én járni! – Jelentette ki dacosan.

 - Had segítsek. – Mondta Leon, majd fél karral átölelte és így bicegtek el az ajtóig.

Leon hangosan kopogtatott, majd egy álmos női hangot hallott.

 - Jövök már! – Mondta állmosan D.R.Kate. Kinyitotta az ajtót, majd furcsán nézett az ott megjelenő párosra. – Mijáratban erre? – Kérdezte mosolyogva hiszen Ott ált előtte Sora és Leon egymást átölelve, egésszen másra gondolt, mint ami igazából történt. De amikor Leonék bementek és elmesélték, hogy mi történt, nagyon megijedt, és rögtön szemügyre vette a lányt, miközben Leont kiküldte a szobából.

 - Be jöhetsz Leon. – Szólt Ki D.R.Kate.

 - Mi volt a baj? – Kérdezte miközben becsukta maga mögött az ajtót.

 - A kicsi Sora túlhajtotta magát, és közben elfelejtett enni, és ennek következben jöttek a rosszullétek. – Mondta Kate miközben rosszallóan nézett Sorára. – Leon… - Nézett most újra a fiúra. – Lenne egy fontos feladatom. – Mondta miközben hatalmas vigyor ült ki a szájára.

 - Ajjaj.. – Kezdte Leon, egy félmosoly kíséretében.

 - Szóval, mivel mondtam legutóbb Sorának, hogy ennie kell, és hogy ne hajtsa túl magát, de nem tett eleget a kérésemnek. Ezért meg kell kérnelek rá, hogy ha néha teheted akkor szólj rá erre a kis butusra, hogy egyen, vagy hogy pihenjen. – Mondta Kate majd újra Sorára nézett. – Te pedig halgass legalább rá, ha rám már nem is… - Mondta majd még beszélgettek egy ideig, és utána Soráék elmentek Leon lakására eludni, mivel a szálót, amiben Sora aludt már bezárt éjelre. Este Leon még egy finom vacsorát összedobott amit jóízűen megettek majd elmentek mind a ketten aludni.

×××

 - De mond, mégis hogy lehetséges az, hogy itt vagy? – kérdezte Csodálkozva Yuri

 - Ez egy hosszú történet… - Kezdte Shopie. – A részleteket én sem nagyon tudom. Csak annyit tudok, hogy a főorvos és a nővérek keze van a dologban. Mert abban a korházban az egész részleg emberek eladásával kereskedik, és mindenkinek azt mondják, hogy meghalt a csládtag, és a manipulált monitorokkal ezt jól elő is tudják adni, miközben az embert csak kómába ejtik. És mivel ebben az országban nem szokás a temetés, így a családtagok nem is tudják meg az igazat. Ám engem a főorvos nem adott el, és úgy döntött hogy lánya ként fog felnevelni, és miután én a kómából felébredtem nem emlékeztem semmire se. A főorvos elhitette velem, hogy én a lánya vagyok, és így éltünk hosszú éveken át. Ám nekem kezdett vissza-vissza térni az emlékezetem és most mindenre emlékszem a multamról… - Mondta Shopie miközben akaratlanul is megeredtek a könnyei. – Reménykedtem benne, hogy eljössz és segítessz nekem. – Mondta a lány miközben megfogta Yuri kezét, majd nem tudott érzéseinek tovább parancsolni, és teljes zokogásban tört ki úgy folytatta. – Tudod, a doki azt hiszi, hogy én még nem jöttem rá semmire, és hogy most egy barátnőmnél fogok aludni.

 - Jajj Shopie. – Mondta Yuri miközben magához húzta a lányt, és átölelte.

 - Tudom, hogy nem kedveltél túlzottan, de azért segítessz ugye? Muszály megszabadulnom ettől az őrülttől, de egyedül félek, hogy mit tenne velem.

Yuri értetlenül nézett Shopira majd megértette, hogy a lány arra célzott, hogy a fiú elcsalta za előadás napján, majd nem jelent meg.

 - Azt mondtad, hogy mindenre emlékszel? – Kérdezte Yuri mosolyogva, ami nem éppen ebbe a szituációba illett.

 - Igen… - Nézett fel Shopie Yurira.

 - Akkor erre is? – Kérdezte a fiú, miközben egyre jobban közeledett a lány felé, majd ajkaik forró csókban értek össze. Óráknak tűnő percekig csókolóztak, majd amikor szétváltak Egymás szemébe nézvén szavak nélkül is megértették egymást. És újra szorosan ölelték egymást. – Persze,, hogy segítek… És ne hidd azt, hogy nem kedvellek, mert nagyon is kedvellek.

 - De akkor miért nem jöttél el akkor a találkozóra? – Kérdezte Shopie miközben Yuri szemébe nézett.

 - Tudod, annak több oka is volt, akkor még más célok vezéreltek, tönkre akartam tenni a Kaleido társuléatot, és a célom elérése képpen meg kellet szabadulnom tőled és Leontól. De mostmár megváltoztam, és megbántam amit tettem. Sokat gondoltam rád, és arra mi lett volna ha. Akkor nem csalogatlak el.

 - De hát… akkor amikor elhívtál megcsókoltál… Az olyan igazinak olyan szívből jövőnek tűnt… Vagy az is csak a terved egy része volt?

 - Nem… az.. csak becsúszott a tervembe, de nem terveztem el előre. Furdalt is rendesen a lelkiismeret amikor megtudtam hogy… „Meghaltál”. – Mondta lehajtott fejjel Yuri.

 - És… - Kezdte félve Shopie ez a csók most igazi volt?

Yuri hirtelen felkapta a fejét, majd a lány szemeibe nézett.

 - Ez teljesen szívből jövő volt… - Mondta majd újra megcsókolta a lányt. – Szeretlek – Mondta mikor ajakaik szétváltak.

 - Én is szeretlek. – Mondta a lány is, majd újra Yurihoz bújt.

Sokáig ölelték még egymást és sokat beszélgettek közben. Yuri mindent elmesélt, hogy mi történt azóta mióta  a lány „meghalt”. Elmesélte, hogy Leonból hogy lett „halálisten ”, hogy Sorából hogy lett angyal, és hogy Leon szívét hogy olvasztotta fel.

 - És most ez a Sora Naegino meg a bátyám eggyüt vannak? – Kérdezte Shopie.

 - Én úgy tudom, hogy egyenlőre nincsenek, de semmi se lehetetlen… - Mondta mosolyogva Yuri.

 - Ahogy meséltél nekem róla, úgy hangzott, mintha nem lennének közömbösek egymás iránt…

 - Hát… ki tudja…

 - Szóval Sorának sikerült végrehajtania az álmom… - Mondta kissé eltérve a témától Shopie.

 - Igen…De a te álmod a te álmod maradt, ha akarod véghzviheted még. Én segítenék neked mindenben. – Mondta Yuri mosolyogva.

 - Tényleg megtennéd ? – Kérdezte Shopie ragyogó szemekkel.

 - Hát persze mondta Yuri, majd újra megcsókolta a lányt. – Jut eszembe, ha te ma állítólag a „barátnődnél”alszol, akkor tulajdon képpen neked nincsen ma hol aludnod? – Kérdezte aggódva Yuri.

 - Tudod, én még az utcán is szívesebben aludnák ezek után, minthogy ott annál a förtelmes alaknál.

 - Mivel én nem tudtam, hogy hogy fog ez az egész alakulni, és valjuk be elég hihetetlenül hangzott, hogy egy úgymond halott lány felhív és azt mondja találkozzak vel. Szóval én foglaltam egy szobát az eggyik itteni hotelben, de az a baj, hogy ez csak 2 személyes. Ez persze nem jelenti azt, hogy te nem jöhetsz, gyere nyugodtan. Csak ha téged zavar, hogy minden valószínűséggel csak egy ágy lesz… - Kezdte zavartan Yuri,, majd a mondat végére egésszen belepirult mondandójába.

 - Örülnék, ha ma ott aludhatnák veled, aztán meg remélem segítessz másnap valahogy nekem a Dokival kapcsolatban ugye?

 - Persze, de te mégis mire gondoltál, hogy csak úgy beállítunk és azt mondjuk, hogy mindenre emlékszel és most eljössz velem? Vagy mit?

 - Hát… Arra gondoltam, hogy beszélünk a rendőrséggel, és velük fogunk vissza menni, majd ők letartóztatják, és utána a cuccaimmal eggyüt elmegyek hozzád egy ideig lakni, persze fizetem  csak egy időre, aíg nem szedem össze magam annyira, hogy saját lakást vegyek. Meg gondoltam találkozok Leonnal és Azzal a Sora nevű lánnyal. Meg ilyenek, ugye nem lenne ez számodra gond? – Kérdezte egyszuszra a lány.

 - Ez szerintem is jó ötlet, de mostmár gyere mennyünk el a hotelbe, és ott sokkal jobban tudunk beszélgetni, mert itt kint kezd csípős lenni az idő, és már egésszen dötét is van.

A hotel felé menet sokat beszélgettek, madj amikor elértek a hotelbe Yuri felvette a kulcsot, majd amikor felértek a hotelszobába még sokáig beszélgettek. Aztán elmentek mind a ketten fürdeni, majd elmentel aludni. Persze ezzel kicsit gond volt, mivel a hotelnek csak egy hálószobája volt egy hatalmas francia ággyal, de ez nem okozott gondot a fiataloknak, ugyanis egymást átölelve aludtak el.

×××

Folytatása Következik...

By : Mikoto