A fanatikus rajongó
Íme itt az utolsó fejezet is. Nem túl hosszú, amolyan epilógus féleség. :) Remélem akik végig olvasták azoknak tetszett a történet és, ha eddig nem is itt a végén elmodnják a véleményük. :)
8. fejezet
Diego hamar kapcsolt és tette amit tennie kellett mikor meglátta, hogy Koarl, barátjára céloz. Lőtt és el is találta a férfi jobb kezét, amiben a fegyvert tartotta. Egy pillanatra teljes csend lett, csak Koarl fájdalmas hördüléseit lehetett hallani, majd Diego gyorsan az emberei felé fordult.
- Hívjatok mentőt, – adta ki a parancsot, majd Leonék felé nézett. – Menjetek haza, de holnap haladéktalanul gyertek be az őrsre, hogy felvegyük a vallomásotokat. – mondta, majd elindult Koarl felé. Egy munkatársa időközben már bele helyezte a fegyvert egy zacskóba, mint bizonyítékot.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúsztad cicamica… - próbált meg összeszedni pár értelmes szót a sérült. – Visszajövök érted és akkor majd senki nem lesz, aki megvédjen…
- Nehogy azt hidd, hogy te a börtön falain kívül látni fogsz még valamit hátralévő életedben. – válaszolt Soráék helyett Diego.
- Menjünk, rendben? – kérdezte Sora Leontól, teljesen kimerülten. – Mára bőven elég volt ennyi izgalom.
- Egyet értek. – válaszolta Leon és átkarolta a lányt. – Diego, a kocsit elvihetjük? – kérdezte barátja felé fordulva.
- Még várni kell egy kis ideig, körbe fényképezik, és ujjlenyomatot vesznek az embereim aztán már vihetitek is.
Leon csak bólintott egyet, majd amíg az eljárás tartott, visszamentek a színpadhoz. Sora a kimerültségtől, elaludt Leon karjaiban, így miután Diegoék befejezték a helyszínelést, felkapta a karjaiba és elvitte a kocsiig, majd hamar haza indult. Mikor megérkeztek a házhoz, a lány kezdett ébredezni. Először kicsit zavart arcot vágott, hisz nem értette, hogy kerültek ilyen hamar haza, mikor az előbb még a színpadnál voltak. Leon hamar megnyugtatta a lányt, majd együtt bementek a házba és hamar elaludtak.
Leon megbeszélte Kalossal, hogy kivesznek még két hét szabadságot és addig itt maradnak, hogy kicsit regenerálódjanak a történtek után. Főnökük egyből bele egyezett ebbe a kis pihenőbe, habár a sztárpáros még szabadságuk alatt kétszer fellépett a szerelem illúziója című előadásukkal.
Miután véget ért a két hét, Soráék visszatértek a Kaleido Színpadhoz, ahol a többiek már kitörő örömmel várták őket. Habár néhányan meglepődtek, mikor Leon és Sora egy párként tért vissza a munkába, de hamar túltették magukat a kezdeti sokkon. Pár hétre rá pedig, hogy ismét bele rázódtak a munkába, Leon meglepetésként elhívta Sora szüleit, magukhoz egy hétre, aminek a lány nagyon örült. Édesapja már teljesen felépült a baleset óta és kishúga is nagyot nőtt, mióta utoljára látta.
Koarlt pedig életfogytiglan lecsukatták, többszörös gyilkossági kísérlet és engedélynélküli fegyvertatás miatt. Soráék ügyvédje, Leon jó barátja, Morgen volt, aki nagy megtiszteltetésként fogadta, mikor őt kérték fel rá.
Sora ragaszkodott hozzá, hogy többször is ellátogassanak a Franciaországban lévő birtokhoz, már csak a kutyák végett is. Ezen alkalmakkor pedig egyszer mindig fel léptek a Piruego színpadnál. S bár rossz élményekkel jöttek legelőször ide ketten, azóta is szeretnek vissza járni rendszeresen.
Vége
|