1. fejezet

Gyönyörű napsütötte napra virradt a reggel. Az ifjú artista lány Sora, lelkesen edzett a Kaleido szinpad gyakorló termében az új előadásra. Partnere Leon Oswald segítségével. Az új előadás egy régi klasszikus darab volt. Nevezetesen a Csipkerózsika. Némán edzettek, amikor is a csendet ajtócsapódás zavarta fel.

- Sora! Sora! Sora! Nagy baj történt! – Jött be kiáltozva May. – Édesapád autóbalesetet szenvedett és most kórházban van. Sora éppen elrugaszkodott egy trapézról amikor meghallotta Mayt. A gyakorlatot abbahagyván a védőhálóba zuhant, majd elkezdett May felé futni.

- Hogy mi történt? – Kérdezte könnyeivel küszködve! – Hogy van?

- Kétes az állapota. Jelenleg Tokyoban van.

- Honnan tudod May? – Kérdezet Leon, amint Sora mellé ért.

- Kalos mondta! És hivat mind a kettőtöket!

Sora sírva rohant Kalos irodájába, de a választ meg sem várván berontott az ajtón.

- Tényleg igaz? - Kérdezte sírva.

 - Mi? – Kérdezett vissza Kalos higgadtan.

- Az, hogy Sora édesapja korházba került. – Mondta Leon, aki ebben a pillanatban ért oda Kalos mellé.

- Igen.  – Jött a rideg válasz.

- Mi történt vele ? – Kérdezete a sírástól fulladozó Sora.

- Autóbalesetet szenvedett, és amint kiderült nem véletlen. Valaki babrált a kocsival, és tönkretette a féket, így édesapád beleszáguldott egy fába.  – Mondta KAlos rideg hangján. – És ez még nem minden! Az autóban találtak egy levelet amiben ez állt :

/ Sora Naegino az enyém lesz bármi áron! Maga már nem tehet semmit. Itt a pénz már nem segít! Aláírás : D.S. /

Nem mond neked valamit ezu az üzenet?

- Talán…Várjunk csak az nem lehet! Egyszer egy előadás után odajött egy férfi hozzám, aki egy hatalma nagy táblát tartott a kezében. A táblán az állt, hogy Drága Sora! A férfit Leon zavarta el, mert kicsit többet akart, mint egy aláírás, vagy egy szimpla barátság.

 - Igen… Emlékszem rá… - Gondolt vissza Leon a történtekre.

- A lényeg – Vette át a szót újra Kalos. – hogy Sora neked most el kell menned 1, vagy 2 hónapra amíg nem kerítik elő azt aki a balesetet okozta.

- És az előadásokkal mi lesz? – Kérdezte a lány.

- Azok meg lesznek tartva csak nem te leszel a főszereplő. Ja és Leon. – Fordult most a fiúhoz. – A rendkívüli helyzet miatt te fogsz vigyázni Sorára amíg elő nem kerül az az őrült.

- Rendben mondta Leon zsíntelen hangon. – Most pedig elmegyünk.

- Oké. És Sora mától Miánál, vagy Annánál kell aludnod.

- Oké-Mondta a lány.

Ezzel a beszélgetés véget ért, és mindenki ment a maga dolgára, és készülődtek az előadásra.

Minden jól ment az esti előadáson egésszen addig amíg Sora alatt el nem tört a trapéz és el nem kezdett zuhanni. Leon megpróbált utána ugrani, de ennek következtében mind a ketten elkezdtek zuhanni. Ken gyorsan kapcsolt, és leoltott minden lámpát. Már csak a hangos puffanást lehetett hallani. Azonnal kiürítették a nézőteret és hívták a mentőt. Hangos szirénázással kanyarodott be a mentő a Kaleido Színpadra és tűnt el a kiváncsiskodó emberek szeme elől. Amikor két hordággyal a kezünkben megérkeztek a színpadhoz , Kalos fogadta őket.

- Akkor ahogyan megbeszéltük, most elviszi őket a benzinkúthoz, ahol ők átszálnak az előre odakészített kocsiba. Rendben?

- Igen, jó de ők hol vannak? – Kérdezete az eggyik mentős.

- Sora! Leon! Jöhettek! – Kiáltott Kalos.

Leon és Sora beszélgetve jöttek elő majd Kalos felé fordultak.

- Minden előkészült? – Kérdezete Leon.

- Igen. – Mondta Kalos. – Itt van a kocsikulcs, és a jövőbeli lakásotok kulcsa. A kocsiban van egy térkép, hogy hogyan tudtok odajutni.

- Rendben. – Vette át a kulcsokat Leon. – Akkor induljunk.

- A látszat kedvéért kérem feküdjenek a hordágyra, hogy úgy lássák az emberek mintha tényleg megsérültek volna. – Mondta az idősebb mentős.

Leon és Sora úgy tettek ahogyan az ídős mentős mondta, majd egy fél órás kocsiút után megérkeztek a benzinkúthoz.

- Rendben van, további jó utat kívánok! – Köszöntek el a mentősök.

- Köszönünk mindent, viszlát! – Mondta Sora, majd Leon után sietett a kocsihoz, beszállt majd Leon felé fordult aki a térképet nézte, ugyanis neki kellett vezetnie. – Akkor mi lesz az uticél? – Kérdezet lelkesen.

- Úgy néz ki, hogy most kocsival elmegyünk, a legközelebbi reptérre és ott egy magángéppel fogunk menni Franciaországba és a kocsit is visszük. – Mondta Leon, majd beindította az autót, és szépen lassan kikanyarodott az útra.

- Oké. Nagyon messze van a reptér.?

- Nem. 5 órára innen.

- Hogy mennyi? – Kérdezet megrökönyödve.

- Nyugi, aludj eggyet addig.

- Na jó, rám fér a pihenés. – Mondta Sora majd lecsukta szemeit és méj álomba merült.

1.fejezet vége 

 By : Mikoto-

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.