Yuri és Sora

12. fejezet

A telefon csörgése után pár perccel kulcszörgést lehetett hallani a bejárati ajtó felől, majd azt, hogy valaki benyit rajta. Sora és Leila beszélgetni kezdett.
- Hát te meg mit keresel itt? – hagyta el a kicsit sem kedves kérdés Leon száját amint beljebb ért a hotelszobában és meglátta az ágyon ülő két lányt.
- Talán zavar, hogy átjöttem meglátogatni a barátnőmet? – kérdezett vissza Sora.
- Igen, igen zavar, úgyhogy kérlek, most azonnal hagyd el a szobát. – húzta ördögi vigyorra a száját a férfi. – kettesben szeretnék maradni Leilával.
- Attól tartok az nem fog menni Leon. – Mondta komoran a japán lány, majd megfogván a másik kezét újra a férfi szemébe nézett. – Mindent tudok. Tudom, hogy azzal tartod terrorban Leilát, hogy munkanélkülivé teszed és, hogy kidobatod a házából. Még azt is, hogy azzal fenyegeted, hogy képes lennél megölni az apját! Plusz, hogy megütötted.
Leon arcizmai egy pillanatra megrándultak, majd szép nyugodtan közelebb ment az ágyhoz.
- Ezekkel a dolgokkal plusz még azzal, hogy engem is megütöttél és megfenyegettél, hogy ha bárkinek is elmondom, megölsz, lazán feljelenthetnénk. – Folytatta a lilahajú lány.
Eközben Leon vészesen közeledett az ágy felé.
- Ó igen? – nevette el magát a férfi, majd leült az ágy szélére és a két lány felé nézett. – Tudod mit? Igen, beismerem valóban megfenyegettelek mind a kettőtöket és meg is ütöttelek, de nehogy azt higgyétek, hogy csak azért mert én ezt itt most előttetek bevallottam, le fognak tartóztatni. Kicsi lányok, egy bírósági per megnyeréséhez a szavak nem elegendőek. Bizonyíték is kell! – nevetett fel, majd kezét Sora felé nyújtotta.
- Ne merészelj hozzám érni! – kiáltott fel a lány, majd hátrább húzódott az ágyon.
- Mert mit teszel? Tehetetlenek vagytok és most még a szőke herceged sincs itt, hogy megvédjen! – kacagott tovább.
- Mond Leon, miért teszed ezt velünk? Mit akarsz tőlünk? Hiszen híres vagy, van egy csomó pénzed és bármit megkaphatsz a világon amit csak akarsz, akkor miért kell még minket is tönkre tenned? – fakadt ki hirtelen a kérdés sorozat Leilából.
- A válasz egyszerű. – mondta Leon, majd hangja hirtelen elkomorult. – Lehet, hoyg van pénzem és, hogy gazdag vagyok, lehet, hoyg tényleg szinte mindent megkaphatok, amit csak akarok és valóban híres vagyok. Viszont az egyetlen egy dolog, amit nem kaphatok meg az éppen itt ül remegve előttem. – újra ördögi vigyor terült el arcán, majd Sorára emelte tekintetét. – Igen kincsem, te vagy az Sora! Mert te vagy az egyetlen, akit nem kaphatok meg ezen az egész világon, te vagy az egyetlen, akit meg akarok szerezni, és nem tudok. Amikor megláttalak téged Yuri karjaiban, menten elfogott a sárga irigység! Hogy lehet, hogy ő megkaphatja azt a kincset amit én nem? Annak idején ő vette el tőlem Shopie-t, most pedig téged is elvesz tőlem!
- Valamit, ami soha nem is volt a tiéd, hogy tudná elvenni tőled? Hisz én még véletlenül sem tartoztam hozzád. – mondta fanyarul Sora.
Leon hirtelen nagyon dühösnek hatott.
- Ne aggódj, hozzá sem fogsz tovább tartozni, ugyanis hamarosan meg fogom öletni és akkor újra az enyém, leszel, egyszer s mindenkorra! – kiáltotta idegesen.
- Soha nem leszek a tiéd és ha akárcsak egy ujjal is hozzá mersz érni a barátomhoz, azt nagyon megemlegeted! – kiáltotta a lány is, könnyekkel a szemében küzködve.
- Ha nem lehetsz az enyém, hát senkié se lehetsz! – ordította most már Leon, majd fölmászott az ágyon vészesen közeledve Sora felé.
- Hagyj békén, nem hallod? – Sora védekezően maga elé nyújtotta a kezét, ám Leon lefogta azt. Leila megpróbálta lefejteni Leon kezeit Soráról, ám a férfi egy erőteljes pofonnal lelökte az ágyról és megrögzötten Sora felé fordult.
- Bomba! – sikította a lány, mikor látta, hogy mit tett Leilával ez az őrült.
Hirtelen a hálóból több rendőr szaladt ki, majd lefogták Leont és megbilincselték.
- Letartóztatom, életveszélyes fenyegetés nemi erőszak megkísérelése és testi épség bántalmazása vádjával, jogában áll halgatni, minden amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon. – harsogta a rendőrkapitány kemény szava, majd kivonszolták az őrülten tajtékzó Leont a szobából.
- Mégis mit jelentsen ez az egész? – ordította magából kikelve Leon. – Sora, esküszöm, megkeserülitek ezt az egészet hallod? Amint kiszabadulok innen neked véged!
- Ne is figyelj rá drágám. – nyugtatta az időközben Soráékhoz érkező Yuri a lányt, majd jó szorosan magához ölelte. – Nagyon bátrak voltatok. – mondta, majd Leila felé nyújtotta kezét és mindkét lányt magához ölelte.
- Menjünk innen. – suttogta Sora.
Eleget téve kérésének azonnal elhagyták mindhárman a szobát.


Yuri és Sora Mayával együtt csomagolták össze a bőröndjeikbe holmijukat. Mitán ezzel végeztek, kijelentkeztek a hotelből és a csomagokkal együtt elindultak Sora szüleihez, akiktől könynes búcsút véve folytatták útjukat az árvaház felé. Ott is eltöltöttek egy kis időt, majd miután mindenkitől elbúcsúztak indultak a reptér felé. Boldog családként ültek fel a gépre és indultak útnak új otthonuk felé. Leila még a két héttel ezelőtt történtek után rögtön haza ment, ahol apjával azóta is boldogan él. Leont börtönbe zárták, jó pár évre. Elegendő bizonyítékként szolgálva, amit aznap a két bátor lány felvett diktafonra, plusz a lakosztály teljes bekamerázásának köszönhetően felvett képanyag, az érintettek vallomása és az ott jelen lévő rendőrök kihallgatása is. A színpad hatalmas nagy köszöntő bulit rendezett a kis családnak, amit miután haza érkeztek pár nappal tartottak meg. Persze Soráéknak hamar el kellett menniük, hisz Mayának aludnia kellett. Hát igen, kezdetben furcsa volt megszokni a párnak, hogy bizony ők már felelőséggel tartoznak valaki iránt. Kezdetben furcsa volt Mayának megszokni az új környezetet, de hamar bele rázódott. A bárátok és újdonsült családja segítségével Két évre a történtek után Yuri feleségül kérte Sorát, aki örömkönnyeket hullajtva mondta ki a boldogító igent. Azóta is békességben szeretetben és boldogságban éltek tovább.

Vége!

By : Mikoto

 

Súgó Még nincs hozzászólás.