A fanatikus rajongó

 

Mikor Sora és Leon elindultak ki a kocsihoz, a lány tudta, hogy nem kell félnie. Egyrészt, még ha az az őrült valóban kint várna rájuk, Leon ott van vele és meg fogja tudni védeni. Másrészt pedig, ha valami rosszul sülne el, így is, úgy is közbe lépnének a rendőrök. Ilyesféle gondolatokkal lépkedett Leon mellett. Mikor megpillantották az alakot a kocsinál azonban egy percre mégis össze szorult a torka és úgy érezte, mintha a gyomrában vagy ezer pillangót engedtek volna szabadjára, akik most szabadon cikáznak benne. Leon megállt, így ő is így tett. Nem lepődött meg, hogy a megbeszéltek szerint el kellett tettetniük, hogy fogalmuk sincs, hogy ki az az alak a kocsinál, ám mikor Koarl arra kérte, hogy menjen oda és adjon egy autógrammot, megfagyott az ereiben a vér…

 - „Talán mégsem kellett volna ebbe az egész tervbe bele mennem, ha most mégsem tudom véghez vinni.” – gondolkozott el, ám kedvese hamar kihúzta a csávából.

 - Sajnálom uram, de most sietnünk kell, ha szeretne egy autógrammot, talán jövőhétvégén vissza jöhetne, tudja akkor is tartunk még előadást. – mondta szépen lassan kimért hangon Leon. – Most pedig, kérem távozzon, ide egyébként sem jöhetnek be civilek. Vagy esetleg szeretné, ha hívnánk a biztonsági őröket?

Látszott, hogy ezzel megfogta a férfit, aki most elrugaszkodott a kocsitól és közelebb sétált.

 - Ugyan már, csak egyetlen egy darab autógrammot szeretnék kérni, tudja a lányom nagyon beteg, kórházban fekszik és imádja önt, Miss Sora… kérem, csak a lányom kedvéért. – nézett most nyomatékosan a lány felé.

Normális esetekben, Sora már rég aláfirkantotta volna a lapot, vagy képet, amit oda nyújtanak felé, ám most emlékeztetnie kell magát, hogy jelen pillanatban ennek az őrültnek nem kellene engedni, hisz valószínűleg nincsen semmiféle kislány aki beteg.

 - Azt hiszem nem értettük meg egymást. Ha nem távozik két percen belül, birtokháborításért feljelentést fog tenni a cirkusz és garantálom, hogy a zaklatás sem marad majd le a rendőrségi jegyzőkönyvből. – kezdett egyre idegesebb lenni Leon.

 - Igazán nem akarok kellemetlenségeket okozni én tényleg csak egy autogramot szerettem, volna kérni…- mondta Koarl, miközben jobb kezével kabátja belső zsebéhez nyúlt és előrántott egy fegyvert. – Ha ez viszont itt és most nem lehetséges, hát kénytelen leszek magammal vinni a hölgyet.

A fegyvert egyenesen Leon felé szegezte. A két artista iszonyatosan megijedt, ilyesfajta folytatásra nem igazán számítottak.

Mikor Diego meglátta, hogy mi történik, azonnal rájött: nagyot hibázott mikor az efféle leleplezési taktikára alapozott. Azonnal kiadta a parancsot, s az osztag összes tagja mefintult feléjük.

 - Leon Oswald! Azonnal add ide a kocsid kulcsát. Te pedig, kiscicám, gyere ide! – nevetett Koarl miközben Sora felé bökött a fegyverével.

 - Nem hallod! Azt mondtam, gyere ide! – kiáltott kissé idegesebben Koarl, mikor látta, hogy Sora nem mozdul.

Erre már kénytelen kelletlen el kellett indulnia a lánynak, ám alig, hogy egy lépést tett, megérkeztek Diegoék és vagy tíz fegyver szegeződött Koarl felé.

 - Dobja el a fegyvert! Körülvettük, innen már nicns menekvés, ha nem ellenkezik az enyhítő körülményeknek fog számítani. – hallatszott Diego kemény hangja.

 - Mi ez? Mi ez az egész? – ordította kétségbe esetten Koarl, hisz a sötétből, olyan hirtelen bukkantak elő a kommandósok, hogy szinte észre sem vette.

Leon, eközben oda lépett Sorához és szép lassan a háta mögé kezdte el tolni.

 - Szépen lassan tegye le a fegyvert, maga mellé és rúgja ide, majd forduljon meg és hátta álljon a kocsihoz. – szólalt meg ismét Diego.

 - Ti tehettek erről az egészről igaz? Kiterveltétek, átvertetek, becsaptatok! – kiáltotta egyre idegesebben Koarl és fegyverét Leon felé szegezte. – Nehogy azt hidd, hogy Sora a tiéd lesz! Ő csak az enyém lehet!

Sora ijedten kapta fel a fejét, mikor meghallotta a puska dördülését

Súgó Még nincs hozzászólás.