4. fejezet

Másnap reggel találkoztak az ebédlőben és megbeszélték, hogy ma megmutatják Kalosnak, hogy mit tudnak. Amikor leültek reggelizni odajött hozzájuk Mia és Anna a két lány már megkedvelte a fiút, és már nem viselkedtek vele undokul.

 - Ti is megnézitek, a bemutatónkat a főnöknek? -  Kérdezet izgatottan Sora.

 - Persze. -  Mondta újjongva Mia.

 - Na ná! -  Lelkesedett Anna is. -  mikor mutatjátok be?

 - Tulajdon képpen reggeli után akartunk szólni Kalosnak, hogy jöjjön megnézni. -  Mondta Kurama. -  Nem akarunk nagy felhajtást, ezért a gyakorló teremre gondoltunk.

Reggeli után Sora és Kurama bekopogtak a főnök irodájába, és miután Kalos kiszólt bementek.

 - Jó napot főnök úr. -  Mondta lelkesen a lány.

 - Jó napot főnök. -  Mondta Kurama is amint becsukta maga mögött az ajtót.

 - Sziasztok. -  Mondta a főnök fel sem nézve az újságból amit éppen olvasott. -  Mit akartok? -  Kérdezte.

 - Azt szeretnénk, ha a főnök úr megnézné, hogy mire jutottunk ez alatt az 1 hónap alatt Kuramával.

 - Tudja ezalatt az idő alatt nagyon sokat gyakoroltunk, és most be szeretnénk mutatni, hogy mit tudunk.

Kalos végre felnézett az újságból majd az ajtónál álló páros felé nézett.

 - Rendben kaptok egy esélyt, ma délben bizonyíthattok.

 - Köszönjük főnök úr! -  Mondta boldogan Sora. -  Akkor 12.00-kor a gyakorló teremben.

 - Rendben!

Kurama és Sora boldogan léptek ki a főnökük irodájából, majd a gyakorló terem felé vették az irányt útközben azon tanakodtak, hogy melyik gyakorlatot mutassák be a főnöküknek, mert az 1 hónap alatt igen sokat gyakoroltak be és tudtak hibátlanul.

 - Szerintem a kedvencünket mutassuk be jó? -  Kérdezte Sora.

 - Rendben. -  Mondta a fiú. Már nem is kellett kimondania ő rögtön tudta, hogy melyikre gondol a lány. -  Azt úgy is napi 100-szor elgyíakoroltuk minimum! -  Mondta nevetve a fiú.

 - Ne legyél már ilyen kis gonosz… -  Mondta Sora miközben kicsit belebokszolt a fiú vállába.

 - Hé. . .  -  mondta nevetve Kurama -  ez fájt!

Hamar odaértek a gyakorló terembe, és elkezdték a bemelegítést. Nagyon lelkesen gyakoroltak, és már alig várták azt a pillanatot, hogy tudásukat bemutassák másoknak is. Már ž  12 volt amikor mind a ketten a védőhálóba dőltek a kimerültségtől. Lemásztak, majd leültek a székekre.

 - Ez nagyon kimerítő volt. . . .  -  Mondta Sora miközben fejét óvatosan Kurama vállára döntötte.

A fiú nagyon meglepődött ezen. Bár ezt piruló arcáról is le lehetett olvasni.

 - Nem? -  Kérdezte enyhe pirrel a lány is az arcán.

 - De igen. Szerintem el fogja nyernia főnö tetszését is. És akkor együtt szerepelhetünk a következő darabban is.

 - Az nagyon jó lenne nem? - kérdezte Sora miközben fejét fel kapta a fiú válláról és a szemébe nézett.

 - Ahogy mondod jó lenne. – Mondta Kurama miközben egyre közelebb hajolt a lányhoz,Sora is így tett. Arcuk összeért és egy forró csókban fejezték ki érzéseiket. Mikor szét váltak egymás szemébe néztek, majd Sora félénken szólásra nyitotta száját.

 - ez…. Most mit jelent? – Kérdezte félénken Sora.

 - Nem tudom. – Mondta zavartan a fiú.

 - De… jó volt!  - Mondta pirulva a lány.

 - Azt tudom! – Mondta zavartan a fiú is.

 - Akkor talán… - Kezdte a lány. – Megpróbálhatnánk mégegyszer… - Mondta de nem tudta befejezni, mert újra szályán érezte a fiúét.

Nagyon jól „elszórakoztak”egymással (Nem ám rosszra gondolni!;-)   ) De meghitt pillanatukat az ajtó csapódása zavarta meg. Gyorsan szétreppentek majd megkönnyebbülve vették észre, hogy a főnökük nem látott semmit. Amikor az említett férfi leért köszönt az ifjú artistáknak akik miután ezt viszonozták rögtön elindultak a tarpézok felé. Mikor felértek két különböző trapézra másztak fel, majd miután a főnök utasítást adott hogy kezdhetik elkezdtek lengeni. Egymással szembeni trapézokon helyezkedtek el és mikor kellőképpen belengtek egyszerre engedték el a rudat majd szaltózva elindultak egymás felé.

 - „És íme az első baki....” – Gondolkozott el Kalos. – „Egymásnak fognak ütközni, ezt nem gondoltam volna Sora…”

Ám nem úgy lett ahogy azt a főnök elképzelte ugyanis a két artista egymás mellet elsuhanva érkezett meg a másik trapézra. Ahol nem hagyták abba a lengést. Míg Sora hátrafelé kezdett el lengeni addig Kurama beakasztotta a lábát a trapézba majd fejjellefelé lengett tovább.

 - „Nem mondom, most nagyon meglepődtem azt hittem egymásnak fognak ütközni… ám mint mindig Sora most is meglepett. És és be kell vallanom nem egyszerű egy hónap alatt az új fiú részéről sem betanulni a fejjel lefelé lengést a trapézon.”

Nem gondolkozhatott sokáig, mert meglepő fordulat állt be ugyanis Sora miközben hátrafelé lengett egyszer csak elengedte a trapézt és elkezdett hátrafelé szaltózni és éppen az arra lendülő Kurama kezeit kapta el a gyakorlat befejeztével, aki tovább lendítette a lányt, mint az angyalok táncában és Sora elkezdett felfelé repülni az angyaltartásban. Kurama felállt a trapézra majd mikor a lány már „szállt”le az éppen arra lengő fiú kezébe érkezett és ezzel vége volt a gyakorlatnak. Kalost nagyon meglepte, hogy ilyen gyakorlatot láthatott, mert valami hű de nagy számra számított ám ehelyett ezt kapta. Ezt ami egyszerű mégis látványos és izgalmas.

 - „Nem mondom van ebben a fiúban spiritusz, ha ezzel ki mert állni elém. Őszintén szólva egy kezdőtől nem rossz, talán meg engedem nekik, hogy had lépjenek fel együtt, egy két éven belül ők lesznek a Kaleido társulat csillagai.”

Nem tudott sokáig ezen elmélkedni ugyanis Kurama és Sora máris ott termett előtte.

 - Na főnök úr tetszett? – Kérdezte lelkesen a lány.

 - Nem volt rossz… - Mondta a főnök majd felállt és elkezdett a kijárat felé sétálni.

 - Ennyi? – Kérdezte csalódottan Kurama majd Sora felé fordult kérdőn aki ugyancsak értetlen arccal nézett rá vissza.

Kalos már a kijáratnál állt, mikor visszafordult és lekiáltott az értetlen páros felé.

 - Szóljatok Miának, hogy a következő előadáson tiétek a főszerep. – Kiáltotta majd kilépett az ajtón.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés