2. fejezet

Kurama kicsit izgatottan, de nyugodtan ment az edzőterem felé. Bár még csak háromnegyed 8 volt, de ő sosem szeret késni. Mikor oda ért látta, hogy a többi artista éppen befejezi a gyakorlást, és hogy már másznak lefelé a trapézokról. Lement a lépcsőn, majd ott várta az éppen felé tartól lányt, Sorát.

 - Szia.  -  Köszönt a lány.

 - Szia. -  Köszönt Kurama is. -  Látom most fejezitek be a gyakorlást.

 - Igen. -  mondta mosolyogva Sora.

 - Hello! -  Jött oda Mia és Anna, majd Sora mellé érkezve eléggé szúrósan néztek a fiúra. -  Szóval te vagy az új fiú akinek nem is kellett részt venni a válogatáson? -  Kérdezték gúnyosan.

 - Igen. . . .  -  Mondta zavartan Kurama -  De tudjátok én nem fogok szerepelni, úgyhogy nem kéne aggódnotok. – Mondta higgadtan a fiú.

 - Hé-hé-hé. Nehogy összevesszetek itt nekem. -  Mondta zavartan a lány. -  Szóval ők itt a barátnőim Anna és Mia. -  Mutatott a két lányra Sora. -  Lányok ő pedig Kurama.

Mia és Anna nem nézték valami jó szemmel az új fiút, de nem foglalkoztak vele túl sokáig inkább mentek a dolgukra elvégre nagyon kifáradtak már az edzés során és alig várták, hogy lepihenhessenek. Mikor már az összes artista elhagyta a termet Sora Kurama felé fordult.

 - ne is törődj velük, kicsit fáradtak már. . . . -  mondta Mosolyogva a lány. -  Szerintem el is kezdhetnénk nem?

 - jó, kezdjük. -  Mondta a fiú.

 - Szóval kezdjük az alapokkal. . .

Nagyon sokáig gyakorolták az alapokat és különféle talajgyakorlatokat. Kurama meglepően gyorsan tanult, szinte 2-3 nap alatt elsajátított mindent ami az alapokhoz kell. Általában éjfélig gyakoroltak, de volt, hogy tovább is! Sora nagyon élvezte, hogy többet lehet a színpadon, ám Kuramáról sem mondhatjuk, hogy unatkozott. Egyre jobban megkedvelte a színpadot, és Sora iránt sem volt közömbös. Edzés közben ha nem is, de a szüneteket végig beszélték. Sora nagyon keményen bánt a fiúval gyakorlás közben, és nem kímélte semmitől. Kurama pedig egyre korábban és korábban jött, a 4. nap már 7 kor a színpadnál volt és nézte ahogy gyakorolnak a többiek. Leült és csodálattal nézte ahogy az artisták mire nem képesek. Legjobban Sora babonázta meg, ahogy látta, hogy örömmel dolgozik ahogy boldogságot vitt a színpadra egyszerűen nem tudta levenni a szemét róla és elhatározta, hogy ha törik ha szakad legalább egyszer fel lép a lánnyal. Mikor vége lett a próbának Sora amint leugrott a színpadról egyből Kuramához rohant, majd amikor odaért elé kifújta magát és leült mellé a székekbe.

 - Szia -  mondta egy nagy levegő bevétele után a lány.

 - Szia -  Mondta Kurama is.  -  látom nagyon kifáradtál a próbán. . . -  Mondta a fiú egy széles vigyor kíséretében.

 - Kissé. . .  -  Lihegte a lány.  -  A mai edzésen először bemutatod nekem, hogy mit tanúltál azután tartunk egy pihenőt, és szerintem már rá is térhetünk a trapézokra. -  Mondta mosolyogva a lány. -  Nagyon gyorsan tanulsz hallode? -  kérdezte viccesen a lány.

Amikor a többi artista kiment Soráék nekiláttak az edzésnek. Először ahogy a lány mondta Kurama bemutatta, hogy mit tud nagyon sok talajgyakorlatot hajtott végre, majd amikor befejezte a bemutatót fáradtan ült le egy székre.

 - Nah. . . . ? Milyen volt? -  Kérdezte lihegve a fiú.

Sora csak ült és bámult a helyén, egyszerűen meg se tudott szólaln annyira tetszett neki Kurama kis bemutatója. El nem tudta képzelni a lány, hogy hogy tudott alig 4 nap alatt ennyit fejlődni  afiú.

 - Azért ennyire nem volt rosz ugye? -  Kérdezte nevetve  a fiú mert látta, hogy a lány egy szót se tud kinyögni.

 - Ez. . . Bámulatos volt! -  Mondta felocsúdva a lány. -  Hogy tudtál ennyit fejlődni ennyi idő alatt? -  Kérdezte csodálkozva a lány.

 - Őőőőő. -  Kezdte Kurama . -  „Jajj most mit mondjak, hogy azért vagyok ilyen jó, mert sokat kellett ugrálnom az ellenségeim támadása elől, hogy az életem mentsem?” -  Nem gondolkozott tovább, hanem egyből kimondta ami a nyelvére jött. – Azért fejlődtem ennyit, mert remek oktatót kaptam. – Mondta mosolyogva.

Sora nem tudta hogy reagálja le a dolgot ezért zavarában elmosolyodott.

 - Kösz a bókot, de mostmmár vége a pihenőnek. Mostmár elég jó vagy ahoz, hogy a trapézon gyakoroljunk. -  Mondta ravasz mosoly kíséretében a lány.

Kurama alig várta, hogy felmehessen a trapézokra és hogy végre olyan gyakorlatokat hajtson végre mint amiket látott Soráéktól. Ám nem is volt annyira egyszerű mint ahogy azt elképzelte, ugyanis amikor elkezdett lengeni a trapézzal egy idő után elfogyott a lendülete és a levegőben megállt. Sora elmagyarázta neki, hogy ilyenkor el kell engednie a trapézt, és hogy háttal kell érkeznie a védőhálóba. Kurama követte az utasításait, majd megpróbálta újra és újra és újra egésszen addig, amíg az óra éjfélt nem ütött ugyanis akkor abbahagyták az edzést és elmentek aludni.Másnap ugyancsak nekiálltak edzeni és Kuramának már sokkal jobban ment mint tegnap ezt Sora meg is jegyezte.

 - Sokkal jobban megy mint tegnap! Hogy csinálod? -  Kérdezte nevetve a lány.

 - Már mondtam! Jó a tanárom! -  Mondta Kurama miközben abbahagyta a levegőben a lengést és leugrott a hálóba. Odament a lányhoz aki nem sokkal előtte ugrott le.

 - Most mit csináljak? -  Kérdezte lelkesen a fiú. Az elmúlt napok alattt megjött a kedve az akrobatizáláshoz.

 - A következő feladat az lesz, hogy lengés közben elengeded a trapézt és átugrassz a másikra

 - Rendben. – Mondta elszántan Kurama, majd egy-két próbálkozás után sikerült úgy elkapnia a trapézt, hogy a másikkal rögtön tovább lengett.

 - Nagyon jó! -  Kiáltotta Sora. -  Most engedd el a trapézt!

Kurama úgy tett majd mikor leért elindult a lány felé.

 - Most még ezt gyakoroljuk egy jó darabig, majd ha ezzel végeztünk akkor már úgy kell elengedned, hogy mielőtt elkapod a másikat egy szaltót csinálsz a levegőben.

Nagyon sokáig voltak bent ma is, és Kuramának már a szaltó is ment, bár nem a legtökéletesebben. Ezek a gyakorlások és edzések így mentek egészen addig amíg el nem telt egy hónap. Kurama az elmúlt idő alatt nagyon sokszor vette fel a kapcsolatot Yusukéékkal, ám nem tudtak semmi konkrétat mondani neki. Persze nem vesztegették el az időt, mert megtudták, hogy az alvilági tag személyesen ismeri a lányt, bár azt nem tudták kideríteni, hogy honnan. A lényeg pedig az, hogy ez a tag lánya ként szereti Sorát és megrögzötten keresi. A hírtől Kurama kissé megnyugodott, mert legalább nem akarja megtámadni. Persze nagyokat nézett amikor megtudta, hogy ismeri a lányt személyesen. Ezért megbeszélte a többiekkel, hogy megkérdi a lányt, hogy ő mit tud az alvilágról meg a hasonlókról.Úgy gondolta, hogy próba helyett inkább lehívja a partra sétálni. Amibe persze Sora egyből bele is ment.

2. fejezet vége 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés