1. fejezet

 - Mond csak Koenma, mégis hogy képzelted, hogy én Kamiko társulathoz fogok csatlakozni egy időre? Azt se tudom, hogy az artisták mit csinálnak és mért kéne annak az idióta őrültnek pont egy Saro nevű lányt megtámadnia? – Kérdezte csöppet elveszítve hidegvérét Kurama. – És egyáltalán Yusukééknek mért nem kell velem jönniük? Mért kell egyedül mennem?

 - Kurama nyugi – Kezdte menteni a helyzetet Koenma. – 1 az nem Kamiko hanem Kaleido és 2 a lányt nem Saronak hívják hanem Sorának és 3 azért kell egyedül menned, mert amíg te a lányra vigyázol addig a többiek megkeresik és kinyírják azt az „idióta őrültet” – Mondta az utolsó szavakat egy kis gúnnyal megtoldva.

Kuramán látszott hogy egyáltalán nincsen ínyére a dolog, de azért teljesítette a parancsot és elindult az otthonába csomagolni, ugyanis másnap indult a gépe.

A repülő gépen egész úton azon gondolkozott amit Koenma mondott neki. „Meg kell védened a lányt, csak rád számíthatok Yusuke és Kuwabara kilőve mivel nem tudnak olyan fürgén ugrálni mint te vagy Hiei. Hiei pedig azért nem jó, mert elevenen lekaszabolná a lányt az első beszólásáért vagy hasonló így csak te maradtál! Számítok rád…

 - De hát én nem tudok akrobatizálni!

 - Majd megkéred a lányt, hogy segítsen megtanulni! ”

 - „Nem értem Koenmát…” – Gondolkozott elé Kurama a gépen, majd megszólalt a hangosbemondó.

-         Kérem Kössék be magukat, hamarosan leszállunk

 - „A pokol kapujába” - Tette hozzá magában Kurama majd az utasítás szerint bekötötte magát.

A gép csiga lassúsággal ért földet. Amikor az utasok kiszálltak a hatalmas nagy gépből rögtön elindultak a bejárat irányába csomagjaik felvételére, vagy ismerőseik keresésére. Kurama egyből a csomagok irányába indult, amikor sikeresen kiválasztotta az őt megillető két hatalmas bőröndöt a kijárat felé indult. Ám útját álta egy lány kinek lila haja hátát súrolta. Sora volt az, az évek során igencsak megváltozott.

 - Jónapot! – Köszönt illedelmesen a lány, majd fejét kicsit felfelé billentette, hogy láthassa fiú arcát mert Kurama egy fejjel nagyobb volt nála. – A nevem Sora Naegino és a Kaleido Társulattól érkeztem, hogy elvezessem önt oda. Ha jól sejtem, maga Shuici Minamino ugye?

 - Igen, de a barátaim csak Kuramának szólítanak, ha kérhetném inkább így szólíts ezt szoktam meg.

 - Ahogy akarod Kurama. – Mondta a lány, majd vígan megindult a kijárat irányába. Egészen a Taxiig ment, néhol-néhol vissza pillogva, hogy jön e a fiú.

Amikor beültek a kocsiba a légkör egyre feszültebb lett.

 - Kalos azt mondta, hogy te még új vagy a szakmában, és hogy segítsek neked az alapokban. Azt viszont nem értem, hogy, hogy lehet az , hogy te válogatás nélkül bekerültél a színpadba.

 - Van egy barátom, aki jól ismeri a te főnöködet, és ő juttatott be ide. – Mondta kedvesen a fiú.

 - Hát… Tudod, sok ellenséget szerzel magadnak azzal, hogy úgy jössz ide, hogy nem is vettél részt a válogatáson, és azzal főleg, hogy nem is vagy artista.

 - Könnyen tanulok… Én nem azért jöttem, ide, hogy felvágjak azzal, hogy bekerültem. – Mondta elgondolkozva a fiú.

 - Akkor miért jöttél? – kérdezte kíváncsian a lány. – Tudod, mióta Leon elment a társulattól, nekem nincsen partnerem, és Kalos azt mondta, hogyha te elég jó leszel, akkor esetleg lehetnél te a partnerem.

 - Tudod, kétlem, hogy én lehetnék a következő partnered, ugyanis én nem vagyok artista nem is fogok fellépni addig amíg meg nem tanulom ezt a szakmát.

 - De ha nem vagy artista miért jöttél a társulathoz?

 - Kalos megengedte, hogy a társulathoz szerződjek le mint artista, de amíg nem tanulom meg addig nem szerepelhetek. Azt mondta, hogy este 8-kor általában vége van a próbáknak, és hogy ha akarom megkaphatom a termet 8-tól éjfélig gyakorlásra.

 - Akkor te leszel a színház éjjeliőre? – Kérdezte kuncogva a lány.

 - Nem tudom mi olyan vicces ebben! – Mondta Kurama kicsit sem jó kedvűen, hisz nem elég, hogy Koenma a nyakába varrta, hogy meg kell védenie a lányt, még meg is kell tanulnia akrobatizálni is. És kicsit sem volt kedve ehez az egészhez, ugyanis édesanyja nemrégiben hagyta el az élők világát.

 - Ne haragudj, nem akartalak megbántani… - Mondta a lány szomorúan, amikor látta Kurama elkeseredett arcát. – Tudod mit? Majd én segítek neked megtanulni, az akrobatizálás minden fortélyát rendben? – Kérdezte mosolyogva miközben az autó hangos fékcsikorgással jelezte, hogy megállnak..

 - Köszi, elkéne a segítség… - Mondta Kurama kicsit jobb kedvűen.

 - Megjöttünk, gyere most a főnök irodájába megyünk a szerződés aláírása miatt.

 - Rendben.

Kurama és Sora besétáltak Kalos irodájába, majd hosszas beszélgetés után aláírta a fiú a szerződését. Mikor végeztek Sora elkísérte a fiút a szállására, mielőtt elváltak volna útjaik megbeszélték, hogy este fognak találkozni 8 órakor a nagyszínpadnál, és hogy megkezdik a gyakorlást. Miután a lány elment a dolggára Kurama gondolataiba merülve elkezdte kipakolni a cuccait.

 - Nagyon kedves ez a lány, és remélem, hogy Yusukéék hamar kinyírják azt a fósdzert, mert nem akarom, hogy valami baja essen. Meghát… nincs kedvem túl sokáig itt maradni, ennél a társulatnál, inkább haza akarok menni a többiekhez. Ha ennek a küldetésnek vége lesz, tutira el fogok menni legalább egy hónapra valahova nyaralni….

1.fejezet vége

By : Mikoto 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés