Kagome a kiválasztott!

Már lassan 5 év telt el azóta, hogy Kagome a középkorba jött. A kis csapatunk kibővült ez alatt az idő alatt, ugyanis Kikyou és Inuyasha összejöttek, és Kaelde felajánlotta az életét, azért, hogy Kikyou élhessen, és ezért Kikyou most újra ember. Inu persze habozás nélkül feleségül vette, és már született egy fiuk is. Akit Inutatsiónak neveztek el inu apja után. Szóval Inu részéről 2 emberrel. Utána persze jött Miroku és Sango, akik ugyancsak összeházasodtak, ésnekik is született egy fiuk, akit Marionak neveztek el. Szóval még egy gyerekkel bővült a csapat. Viszont sajnálato módon, Shippo egy régi szereméért elhagyta a csapato, eztért most már csak Inu, Kikyou, Sango, Miroku, Kirara, Mario és Inutatsió, és persze Kagome alkotta a csapatot. Egy napon a kis csapat úgy döntött, hogy letelepszik egy patak mellett, és ott töltenek pár napot. Inu, és kikyou Inutatsióval, a 3 éves kisfiúval üldögélt egy fa tövében, és beszélgettek. Miroku és Sango a 4 éves fiukkal tették ugyanezt a patak mentén. Kirara, szokásához híven Kagaméval volt, és sétálgattak az erdőben. Amikor halló távolságon kívülre értek Kagome elkezdett Kirarához beszélni.

-Kicsi Kirara, nem értem, hogy te miért vagy mindég velem, miután Sango és Miroku összejöttek, és Inu és Kikyou is egymásra találtak, te azóta velem vagy mindég, és megvédesz…-kagome kicsit elszomorodott, és ölébe vette, és megsimogatta Kirara fejét majd újra folytatta- Nagyon köszönöm neked…

- „Nincs mit ”- hallotrta Kagome a válszt. Hirtelen Kirarára nézett, és döbbenten figyelte.

- te tudsz beszélni? –Kérdezte Kagome.

-„ Mi te meghallottad amit mondtam? ”- Nézett Kagoméra Kirara.

- Hallom amit mondasz, de nem is mozog a szád!- Mondta egyre zavarodottabban Kagome.

- „ persze, hogy nem mozog a szám, hiszen ezek a gondolataim! Viszont ezeket nem halhatja senki se, csak a… ”-Mondta Kirara, és elakadt a lélegzete is.

- Csak ki?-Kérdezte bátrabban Kagome.

- „ Csak a kiválasztottak! ”- Mondta Kirara

- Lehet egy kérdésem, te az én gondolataimat is hallod?

-„ Az attól függ, ha akarod meghallom,. Ha nem akkor még ha akarom akkor se hallom meg”-Válaszolta Kirara.

-„ Szóvl, akkor most hallasz? ”-Kérdezte kiváncsian Kagome.

-„ Igen ”-vlaszolta Kirara.

-„ Ez nagyon izgi! ”- Mosolyodott el a lány.

-„ Sok dolgot kell még megbeszélnünk, de ideje lenne vissza indulni, nehogy aggódjanak értünk. ”

-„ Az miatt ne aggódj, szerintem észre se vették, hogy eljöttünk. Viszont azért halgatok rád, és vissza indulunk oké? ”

-„ Oké. Örülök, hogy te vagy a kiválasztott, mert nagyon szeretlek téged! ”-Mondta Kirara, és Kagoméhoz bújt.Kagome erre még jobban átölelte,és megpuszilta a fejét.

-„ Én örülök, hogy én vagyok a kiválasztott, mert ígfy legalább egy nagyon jó barátság kezdete elé nézünk! Egyébként, te tudtad, hogy én leszek a kiválasztott? ”

-„ Nem . Miért? ”-Kérdezte kiváncsian Kirara.

-„ Csak mert egy jó ideje velem járkálsz mindenhova, és mellettem alszol, és legutóbb, amikor hazamentem, te is velemjöttél… ”-Göndölkozott Kagome.

-„ Miért, talán zavrlak? ”-Kérdezte Kirara, és kiugrott Kagome öléből, és két lépéstb hátrált.-„ Mert ha így van, akkor nem megyek a közeledbe, és majd alszom egyedül, meg egyedül leszek, és egyedül fogok… ”-Kirara nem tudta befejezni a gondolatmenetét, mert Kagome hangos kacagásban tört ki, majd lehajolt, és kinyújtotta Kirara felé a kezét.

-Te kis buta! Engem nem zavar, hogy velem vayg együtt, csak azt hittem, hogy azért vagy velem, mert tudod, hogy én vagyok a kiválasztott.-Mondta nevetve kagome.

Kirara visszaugrott az ölébe.

-„ Akkor megnyugodtam!”- Mondta, és odabújt Kagome ölébe.-„ Nézd, ott a tábor, mennyünk, és szóljunk a többieknek, hogy visszajöttünk! ”

-„ Rendben, nekik elmondhatom, hogy tudok veled beszélni, vagy ezt titokban kell tartani? ”-Kérdezte gondolatban Kagome.

-„ Nem azért mondom, mert nem bízhatunk meg bennük, de szerintem nem kéne elmondani, mert addig jó, amíg nem tudja meg senki. Ha valaki megtudná, hogy te vagy a kiválasztott, akkor meg akarnának ölni ”

-„Jó, nem mondom el, de még azt nem is mondtad, hogy mire vagyok én a kiválasztott.”

-„ Őszintén nem tudom pontosan, de már későre jár, majd holnap elmesélem amit tudok rendben? ”

-Szia Kagome!-Hallottak egy hangot a tábor felöl.

-Sziasztok! –Köszönt vissza Kagome.

-„ Oké Kirara, nem mondom el, és holnap megbeszélünk mindent. ”

-Hol voltél Kagome?-Kérdezte Sango.

- Csak sétáltam eggyet Kirarával.

-Értem, képzeld, úgy döntöttünk, hogy egy kis ideig letelepedünk a folyó melletti falunál, nem sokáig, max 1 hónapig, mert pihennünk kell egy kicsit. A gyerekek is egyre nyűgösebbek, és nekünk is erőt kell gyüjtenünk, mert úgy döntöttünk, hogy ezután végleg elpusztítjuk Narakut.-Mondta lelkesen a szellemírtó lány.

-Értem…-Mondta Kagome ő már nem volt annyira lelkes az ötletért.

-„ Kagome! ”-Kezdte Kirara- „ Neked nem szabad egy helyben maradnod, sokáig, mert a szellemek megérzik majd az erődet, és keresni fognak téged!”

-„ De hát, akkor most mit csináljak? ”

-„ Nincs más választásod, akkor el kell válnod a csapattól… ”

-„ De hát… Legalább te velem jössz? ”

--„ Igen, én nem hagylak el! ”-Vigasztalta a kis macskadémon.

-Sango figyelj… Azt hiszem, hogy én… Én nem maradok veletek a faluban…-Mondta egyre halkabban kagome.- Kérlek bocsássatok meg, de azt hiszem, hogy én mostantól nem fogok veletektartani…

-De hát… Miért?-Kérdezte a szellemírtó lány.

-Megvan az oka, és ne aggódjatok miattam. Figyelj, nagyon megharagudnál rám, ha Kirara is velemtartana?-Kérdezte félénken a lány.

-Hát… Felőlem, ha ő is veled akar tartani, akkor elviheted, neked adom.-Mondta Sango.

-Köszönöm!-Ugrott kagome Ssango ölébe.-Figyelj, a cuccokat amiket hoztam, nektek adom, és nem köszönök el a többiektől, mert az tulságosan is fájna.-Kagome mégegyszer megölelte, majd elengedte Sangot.-„ Kirara, kérlek válttozz át. ”-Kagome felugrott az inmár nagymacska Kirarára, és felszálltak a levegőbe. Mégegyszer visszanézett az integető Sangora, és odakiálltott.-Köszönöm a megértésedet ,és a nevemben is búcsúzz el a többiektől!-Még halkan hozzátette, amit már csak Kirara hallott. –Vigyázzatok magatokra. Nagyon fogtok hiányozni, de mindenkinek ez lesz a legjobb…

Már messze jártek, amikor Kagome hangtalanul könnyezni kezdett. Kirara ezt észrevette, de tudta, hogy nem könnyű a lánynak, hiszen ott kellett hagyni a barátait. Inkább nem szolt neki, csak halkan repült tovább.

1. fejezet vége
Folytatása következik

By : Mikoto