Kagome kalandos élete Sesshomaruval!
Itt a kövit követő kövi XD Nem lett túl hosszú, bocsi (Am ezt még régebben írtam) Kritit szívesen fogadok! :D
3. fejezet
Reggel, amikor Kagome felkelt, Sesshomaru már nem volt ott, ahol tegnap este utoljára látta. Kagome szép lassan felkelt, majd kisétált a barlangból, és szippantott egy jót a friss levegőből. Ekkor hirtelen egy árny lépett elé, és a lendületével a lány hirtelen hátraesett.
- Ki az, ha egy szellem vagy, akkor azonnal tűnj el, amíg szépen mondom!!!
Sikított a lány.
- Jajj, ne visíts már a fülembe! - Ordított rá Sesshomaru.
- Ja, csak te vagy az? Már azt hittem, hogy egy újabb szellem akar engem megtámadni.
- Ne szálljon úgy el az agyad, mert nem fog minden szörnyecske megtámadni.
Kagome gyerekesen kiöltötte Sesshomarura a nyelvét, majd visszaindult a barlangba, és elkezdte keltegetni Rint. Sesshomaru csak a szemét forgatta a lány reakcióját látván.
- Kelj fel Rin. - suttogta kedvesen Kagome.
- Jajj, csak még egy kicsit, had pihenjek…
- Rendben, de csak egy kicsit.
Kagome odasétált a barlang elé, és Sesshomaru szemébe nézett.
- Most hova megyünk? - kérdezte Kagome.
- Egyenesen előre, észak felé.
- Rendben, és valami terved is van arrafelé?
- Túl sokat kérdezel, halandó inkább menj, és keltsd fel Rint, indulunk!
Kagome kedvtelenül, de felkeltette a kicsi Rint. A kis csapat útnak indult. Már vagy egy napja mehettek, amikor egy szellem állt az útjukba.
- Ha jót akartok, akkor nekem adjátok azt a szűz halandót! - mutatott Kagome felé - Ő lesz az asszonyom!
- Azt csak te hiszed. - mondta erőteljes hanggal Kagome.
- Kagome, vidd Rint egy biztonságosabb helyre. Amit most tenni fogok, az nem gyerekszemnek való.
Kagome rémülten bár, de felkapta Rint, és szaladni kezdett vele be az erdőbe. A szellem, amikor látta, hogy elszalad a lány, utána akart menni, ám Sesshomaru ezt nem engedte.
- Mi közöd neked ahhoz a halandóhoz?
- Ha nem tudnád, van egy jóslat, és ez most bekövetkezett. Ez a jóslat erről a lányról szól, és ezért ő kell nekem! Ha jót akarsz, akkor ne állj az utamba!
- Te csak ne parancsolgass nekem! - széles vigyor húzódott szét a száján. Egyébként is, megtudtam, amit akartam. - miután ezt kimondta, gyorsan átsegítette a szellemet a túlvilágra. Már éppen indulni készült, amikor egy hangos sikítást hallott, majd vérszagot érzett a levegőben. Elindult arra, amerről a hangot hallotta. Amikor odaért, nem várt dolgot látott; Rin Kagome mögött egy bokorban bújt meg. Ám a furcsaság, mégsem ez volt, hanem az, hogy 1-2 szellem, akik rájuk támadtak, holtan feküdtek a földön, a többi pedig remegett a félelemtől. Ez pedig annak volt az oka, hogy Kagome már nem a jól megszokott egyenruhájában állt ott, hanem egy Fekete nadrág, piros csíkokkal az oldalán, és egy piros alapon fekete csíkokkal az oldalán testre simuló pólóval állt előttük. Kagome teljesen szellem lett, és egy fekete alapon piros csíkokkal díszített kard volt a kezében.
- Te boszorkány! Megölted a társainkat! Hát mégis igaz az a jóslat!!!
Kagome csak hebegett habogott, mert nem tudta elképzelni, hogy ezt ő tette volna, meg ezt, hogy most itt áll teljesen szellem kéne egy karddal a kezében.
- Ez… Ez nem én voltam! - makogta össze-vissza Kagome. Úgy érezte, mintha forogna vele a föld, és kezdett fájni a feje. Nem bírta tovább, és összeesett.
3. fejezet vége
Folytatásosa következik
By : Mikoto
|