|
Kagome kalandos élete Sesshomaruval!
Itt a kövi! Kritit kérek! :) 2.fejezet
Sesshomaru, amint kiértek az erdőből egy tisztás mellett megállt, majd lerakta Kagomét is.
- Köszönöm, hogy segítettél rajtam. - mondta Kagome kissé megszeppenve.
- Mondd, hol hagytad az öcsémet? - kérdezte Sesshomaru.
Kagome kicsit elszomorodott, mikor Inuyashára gondolt, majd nagy sóhajtás után megszólalt:
- Tudod, Inuyasha Kikyot választotta, és elment vele a halálba. Úgy tudom.
- Az a hülye öcsém soha se tudott jól választani. - mondta a szellem magában, de nem elég halkan, így ezt Kagome is meghallotta.
- Sesshomarú nagyúúúr! Kagome- sama!! - rohant hozzájuk Rin.
A kislány megölelte sesshyt, majd odaszaladt Kagoméhoz és a karjaiba vetette magát:
- Jól vagytok? - kérdezte Rin.
- Igen, hála Sesshomarunak. - válaszolta Kagome
Rin most Sesshomaru felé fordult és boci szemekkel kérlelte urát.
- Sesshomaru nagyúr, ugye velünk jöhet Kagome- sama is?
- Felőlem, de ne várd, halandó, hogy téged is meg foglak védeni. - fordult Kagoméhoz Sesshomaru.
- Engem nem kell megvédeni, tudok én magamra vigyázni! - mondta kissé durcásan Kagome.
- Persze, mint amikor Diego megtámadott, akkor sem kellett a segítség, ugye?
- Hát…
Sesshomaru elégedetten mosolygott, majd tovább indult. Rin Rögtön megfogta Kagome kezét, és elkezdte húzni maga után. Kagome alig tudott a lábán állni, ezért csak bugdácsolva tudott a lány után menni. Sesshomaru is elég gyors tempót diktált, szegény lány pedig már majdnem összeesett a fáradságtól. Már legalább 2 órája mehettek, amikor egy Denevér szellem támadt rájuk.
- Végre rád találtam!
Mondta, ezzel elindult Kagome irányába. De Még mielőtt elérhette volna egy erős szorítást érzett egyik kezén, majd egyszer csak elkezdett repülni, egyenesen neki az egyik fának.
Szellem:- Ezt meg mire véljem? Á szóval neked is kell a kulcs, ezért véded meg!
- Milyen kulcs?
Szellem:- Ne tettesd, hogy nem tudod, hogy te vagy a kulcs! Meg volt írva a Jóslatban is, hogy egy furcsa ruhákat viselő lány lesz a kulcs!
- Kulcs? Mégis mihez vagyok én a kulcs?
A szellem időközben felállt, és felszállt a levegőbe.
- Sesshomaru, ne hogy azt hidd, hogy legyőztél! Még visszajövök érted „kulcs”! Erősebb vagy, mint hittem!
Ezzel a denevér szellem el akart indulni, ám még mielőtt ezt megtehette volna, egy energia ostor csapott le rá és a szellem porban hullott a földre.
- Beszélj halandó, minek a kulcsa vagy te?
- Én? Honnan tudnám… Azt sem értem, hogy miért támadott meg ez a szellem!
- Ez egy denevér szellem volt, ami nem nagyon errefelé lakik, ezért valami fontos dolog miatt jöhetett ide. Amint mondta, te vagy a kulcs, kérdés, hogy minek a kulcsa?
- Nekem ez az egész nagyon zavaros! Mégis milyen jóslatról beszélt?
- A jóslat? Az nem lehet, hogy a jóslat rólad szóljon…
Gondolkozott hangosan Sesshomaru, de Kagome közbevágott:
- Mégis milyen jóslatról beszél mindenki? - tört ki Kagome.
- Volt egy régi jóslat, miszerint érkezik egy lány a jövőből, hogy megmentse ezt a világot az örök pusztulástól. Miután ez sikerül neki, vagy vissza megy a jövőbe, ahova tartozik, vagy itt marad ebben a világban. Amennyiben itt marad, aki először teszi asszonyává ezt a szűz leányzót, és amennyiben megszületik az örökös, az új utód lesz a középkor ura! Ha valóban te vagy a kulcs, akkor, az igaz, szerelmed első csókjánál szellemmé fogsz változni.
- Hogy mííí?
- Ne aggódj, biztos nem te vagy a kulcs, elvégre a „kulcsnak” még szűznek kell lennie, és feltételezem, hogy te már nem vagy szűz…
Kagome arca hirtelen a megszokott színéből „vörös rózsa” színűvé változott.
- Ezt miből gondolod? - kérdezte „rák vörös”-en a lány.
- Ezt úgy értsem, hogy te még…
- Igen! - vágta oda félénken, ám mégis erővel a hangjában.
- Nahát, ezt nem néztem volna ki belőled…
Gondolkozott Sesshomaru. Kagome erre olyan dühös lett, hogy tiszta lendületből elindult a szellem felé. Bár ezt nem kellett volna, mert több helyen is felszakadtak a sebei. Kagome érezte, hogy lábán elkezd folyni valami meleg, és érezte is a fájdalmat. Megtorpant, majd ökölbe szorította kezét a fájdalomtól. Sesshomaru persze megérezte a vér szagát, és kíváncsi természete miatt nem állhatta meg szó nélkül:
- Jaken! Látod azt a barlangot ott? - mutatott az erdő végén lévő hegy felé.
Kagomével ott fogunk rád és Rinre várni.
Ezzel Sesshomaru odaugrott Kagoméhoz, és „mennyasszony” tartásban az ölébe kapta, de kivételesen ezt nagyon gyengéden tette, mert tekintettel volt a lány sérüléseire is. Fénygömbé változott, és elindult a barlang felé. Amikor odaért letette finoman Kagomét a barlang közepén és megkérdezte tőle.
- Honnan szerezted ezeket a sérüléseket?
- Hát… innen-onnan.
Sesshomaru mérgesen nézett Kagomére, mire a lány folytatta:
Kagome:- Amikor meghallottam, hogy Inuyasha Kikyot választotta, akkor én úgy döntöttem, hogy haza fogok menni, a kúton át. De valami okból kifolyólag a kút nem engedett át… Én persze makacs voltam, és többszöris beleugrottam, de minduntalan nem engedett át. A kút tele volt különféle szellemek csontjaival, amik megvágtak engem. Utána, ott volt az a másik szellem is, akitől te mentettél meg.
- Diégo?
Kagome:- Igen ő, szóval ő is ejtett rajtam 1-2 sebet.. Most pedig amikor… Tényleg… Miből gondoltad, hogy én már szóval, hogy már nem vagyok szűz?! - kérdezte Kagome még mindig feldúltan és megszeppenve.
- Hát… Tudod! - furcsán nézett rá a szellem és elkezdte méregetni.
- Na, mindegy. Szóval, amikor beszélgettünk, neked akartam menni, mert megsértettél, de olyan lendülettel indultam meg, hogy felszakadtak a sebeim. Röviden ennyi.
- Te sokkal hülyébb vagy, mint hittem.
Kagome durcásan elfordult Sesshomarutól.
- Ezek szerint, akkor te tényleg még szűz vagy, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy te vagy a „kulcs”, ami azt jelenti, hogy…
De nem tudta befejezni a mondatot, mert Jaken és Rin megérkezett. Aznap már nem is beszélt többet a szellem, csak kiült a barlang elé, és egész éjjel a holdat nézte. Rin odafeküdt Kagome mellé, és úgy aludtak együtt, mintha anya és lánya kapcsolatban lennének. Sesshomaru félszemmel egész éjjel Kagomét nézte. De egy idő után őt is elnyomta az álom.
2. fejezet vége
By : Mikoto
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
