|
Barátnőmnek
Barátnőmenek Annának írtam... :) Hát... még nincs késsz teljesen... 1. fejezet
Borongós esős idő köszöntött Japán városára. Az emberek ha tehetik ilyen időben inkább visszahúzódnak meleg otthonukba és egy forró teát szürcsölgetve beülnek a tévé elé valami jó vasárnapi filmet kifogni. Ugyanis vasárnap volt, általában ez a nap az embereknek egyenlő a pihenés napjával. Ám nem mindenki van így vele, ugyanis Anna, aki nem rég költözött a környékre úgy döntött, hogy körbenéz a városban egy kicsit. Őt nem zavarta, hogy esik az eső. Sőt, ő kifejezetten szeretett az esőben sétálni. Miközben az utakat járta sok érdekes dolgot fedezett fel, például, hogy sokkal több játékterem és kávézó van Tokyoban mint, ahonnan jött. Ugyanis Magyarország nem a játéktermeiről híres. Délkörül járhatott az idő, és már lassan kezdtek zárni az üzletek, ám ez a lányt nem túlzottan érdekelte. Ahogy sétálgatott és nézelődött jobbra, ballra nem vette észre, hogy belebotlott az éppen arra járó új osztálytársába Suichi Minaminoba.
- Jaj, ezer bocsánat, nem is néztem a lábam elé…. – Mondta zavartan a lány.
- Semmi baj, jól vagy? – Kérdezte Kurama is, majd végig nézett a lányon. Hosszú váll középig érő barna haja és kékes szürke szemei voltak. Farmerben és dzsekiben volt, ami nem meglepő ilyen zord időben. – Anna mit keresel itt ilyen zord időben? – Kérdezte meglepetten a fiú, mikor felismerte osztálytársát.
- Szia Suichi ezt én is kérdezhetném tőled. – Mondta Anna is meglepődve.
- Én csak a barátaimmal találkoztam egy közeli kávézóban és most éppen indultam haza. – Majd úgy nézett a lányra, mint aki majd meg pukkad a kíváncsiságtól, hogy a másik fél mit keres itt.
Mikor Anna látta, hogy a fiú is választ vár, megadóan sóhajtott.
- Én csak városnézést tartok, mint tudod nemrég jöttem ebbe a városba és még minden új itt nekem.
- Városnézés? – Kérdezte megdöbbenve a fiú. – Ilyen időben?
A lány már épp válaszra nyitotta volna a száját, ám mielőtt bármit is mondhatott volna hangos kiáltás rázta meg a kis utcát.
- Kurama! – Kiáltott Yusuke majd lélekszakadva futott barátja felé. Mikor odaért lihegve kezdett bele mondandójába. – Koenma hivat, gyere indulnunk kell.
- Fogd már be te idióta. – Mondta Kurama majd fejével a lány felé biccentett. Yusuke mikor meglátta a lányt ijedten rakta szája elé a kezét, tudván, hogy túl sokat kotyogott ki egy civil előtt.
- Kurama? – Kérdezte értetlenül a lány? – És Koenma? – Majd Yusuke felé nézett. – Akkor te biztosan Yusuke Urameshi vagy ugye? És hol van Hiei meg Kuwabara?
Kurama és Yusuke értetlenül néztek össze majd kérdő tekintettel a lányra néztek.
- Honnan tudod a nevem? És a többiek nevét? – Kérdezte Yusuke szúrós tekintettel.
- Ez egyszerű, engem Koenma hívatott. Azt mondta, hogy költözzek Tokyoba ugyanis hosszabb ideig itt fogok lakni. Mert állítólag valami alvilági emberkék el akarnak kapni és meg akarnak ölni az erőm miatt.
- Ez mind szép és jó, de ki vagy te? – Kérdezte Yusuke még mindig értetlenül.
- Az új osztálytársam pénteken jött a suliba.
- Tudod Suichi nem hittem volna, hogy te vagy Kurama a híres bandita.
- Sok mindent nem tudsz még rólam, viszont szerintem induljunk el Koenmához, mert nem hinném, hogy örülni fog a késésünknek, és annak sem örülne, hogyha más emberek hallanának a beszélgetésünkről… - Nézett szúrós szemmel Yusukéra.
- Akkor indulás. – Mondta Yusuke miközben nagyot nyelt amint meglátta Kurama szúrós tekintetét.
Anna pedig jót röhögött magában azon, hogy Yusuke milyen bugyuta képet tud vágni ha szorult helyzetben érzi magát.
Eközben viszont Koenmának kevésbé volt ilyen jó kedve, ugyanis apja a nagy Jama király egy csomó papírmunkát rásózott, és most különféle ügyeket intéz. Természetesen amikor Yusukéék megérkeztek, a fiú első lépésénél átesett egy éppen arra rohanó kék ogrén, aki a kezében lévő iratokat ügyesen szétszórta. Az éppen belépő Kurama és Anna, pedig eléggé furcsán nézett a szállingózó iratokra.
- Itt mindig ekkora kupi van? – Kérdezte a lány miközben barátja felé fordult.
- Á, dehogy is, általában Koenma irodájában van a legnagyobb tisztaság és rend.
- Üdvözlöm Anna úrnő. – Mondta meghajolva az éppen eléjük érkező Koenma.
- Kérlek, ezt most hagyjuk… - Mondta Anna száját húzva.
Koenma felállt, majd tovább folytatta.
- Kérem foglaljon helyet… - mondta, majd mikor az irodájában szanaszét heverő papírkupacokra pillantott gyorsan megváltoztatta mondandóját. – A kertben arra tessék. – Mondta majd éppen indulni készült mikor Anna enyhén ideges hangja megállította.
- Koenma kérlek hagyjuk a magázódást, és ne akard, hogy helyet foglaljak mert nem áll szándékomban sokáig itt tartózkodni… Mind ketten tudjuk miért vagyok itt.
Koenma a szúrós szemeket látva kissé megijedt, majd komolyra fordítva a szót éppen belekezdett volna mondandójába ám Yusuke közbe vágott.
- Már megbocsássatok, hogy közbe vágok, de elfelejtettétek, hogy mi is itt vagyunk? – Mondta durcásan a fiú.
- Yusukénak igaza van. – Mondta Kurama. – Bár amint látom ti nagyon jól elbeszélgettek viszont mi egy kukkot sem értünk az egészből… - Mondta Kurama tőle nem megszokottan.
- Tudod, én a jégbirodalom hercegnője vagyok, és az országomban háború folyik, és ennek következtében nekem hozzá kéne mennem egy másik birodalom hercegéhez, hogy vége legyenek az értelmetlen csatározásoknak, ám egy dologgal nem számolt az apám.
- Ha jól sejtem azzal, hogy te nem akarsz hozzá menni a másik birodalom urához.
- Így van Kurama, jól látod a dolgokat. Én utálom az érdekházasságokat, és nem voltam hajlandó hozzá menni ezért elszöktem, viszont most a nyomomban vannak a másik birodalom emberei.
- Juj – Nyögte be Yusuke.
- Igen Juj én is így vagyok vele ezért kértem Koenma segítségét.
- Én pedig felajánlottam neki, hogy majd ti vigyáztok rá amíg ki nem találjuk, hogy mi lesz a megoldás.
- Remélem nem leszek terhetekre. – Mondta kissé elpirulva Anna.
- Nem leszel a terhükre, ugyanis csak az egyikőjük terhére leszel. – Mondta Koenma sejtelmesen mosolyogva.
- Kifejtenéd bővebben? – Kérdezte Yusuke értetlen arccal.
- Persze, szóval Anna oda fog költözni eggyikőtökhöz.
- de nekem már van lakásom! – Mondta magából kikelve a lány.
- Nyugi. – Mondta egy két lépést hátra lépve Koenma. – A jelenlegi lakásod… - Koenma rá nézett karján lévő órájára, majd vissza a lányra. – Már fél órája nem a te tulajdonod. – Mondta Koenma majd hatalmasat ugrott Anna egy hatalmas nagy jég burokja elől. Mikor Koenma félre ugrott az éppen belépő Botan kapta a támadást.
- Upsz. – Mondta Anna. – Ne aggódjatok, a lány egy két nap múlva fel fog ébredni, csak kicsit meg lesz fázva. – Nézett jégszobor felé Anna . Ugyanis megfagyasztotta Botant. – Most pedig ha megengeded távoznák a lakásomba! – Mondta idegesen Anna, majd éppen indult volna el mikor Koenma újra felszólalt.
- A ház amibe nemrég költöztél már nem a te tulajdonod, a cuccaid és a ruháid már átszállítottuk Kuramához.
- Ne haragudj, mit mondtál? – Kérdezet Kurama aki most ébredt rá, hogy „főnöke” mit is mondott. – Azt hiszem félre hallottam valamit…
- Nyugodj meg jól hallottad, Anna mától kezdve nálad fog lakni. – Mondta Koenma majd Anna egy újabb támadása elől ugrott félre. – Örülnék, ha ezt többet nem csinálnád. – Nézett a jéggé fagyott iratokra Koenma.
- Én megörülnék, ha elmagyaráznád, hogy mi folyik itt, én a segítségedet kértem, de nem költözködéssel kapcsolatban!
- Nem mintha valami bajom lenne Annával, de miért pont hozzám kell költöznie? – Tette fel a logikus kérdést Kurama.
- Csak nem gondolod, hogy majd beköltözik Yusukéékhoz? Vagy netántán mehetne Kuwabarához is tök mind egy hová megy, tutira úgy jönne ki az épületből, hogy mind két fiút halálra fagyasztva találnánk, vagy esetleg mehetne Hiei hez is, egy jó nagy fa tetejére… Amúgy is, téged ismer, és ráadásul egy suliba is jártok, így te mindig tudnál rá vigyázni. Meg ha esetleg hirtelen rátok támadnának, te hideg fejjel végig tudnád gondolni a teendőket, és jól is harcolsz… - Látszott Koenmán, hogy még vagy ezer évig tudná sorolni az érveket ám Kurama újra közbe vágott.
- Elég a fényezésemből, és most kérem az igazat! – Mondta enyhe dühvel a hangjában Kurama.
- A másik 3 fiút kikészítené, és amint mondtam, egy suliba jártok. – Mondta teljesen nyugodt hangon Koenma.
- Akkor most mindenem át lett szállítva Kuramához? És hogy-hogy nem az én tulajdonom a ház? – Akadt ki teljesen Anna.
- A házat eladattam, és a cuccaidat átszállítattam Kuramához, amíg ti itt voltatok…
- ilyen rövid idő alatt? – Kérdezet Kurama.
- Igen. – Mondta Koenma, mintha ez természetes lenne.
- Kérem vissza a házamat! – Üvöltötte teli torokból Anna.
- Azt sajnos nem tehetem meg, és ez a te érdekedben történt! Mit szólnál hozzá, ha egyik napról a másikra felrobbantanák a házad azok akik keresnek? – kérdezet higgadtan a lány.
- „Erre nem is gondoltam, lehet, hogy tényleg igaza van?” – Gondolkozott magában a lány.
- Kösz! – Mondta Kurama. – Az nem zavar, hogy most az én házamat tetted célponttá?
- A te házadat nem tudják megtámadni mert … - Koenma mély levegőt vett majd belekezdett igen hosszúnak ígérkező mondandójába. – Eddig még nem mondtam el, és valószínűleg nem is mondtam volna el ha most nem jön a képbe Anna. Szóval azt akartam mondani, hogy még sok évezreddel ezelőtt boszorkányok laktak a te házad helyén, és egy védő burkot képeztek amibe a nekik ártani akaró lények nem tudtak belépni. Amikor a boszorkányokat kiirtották ez a burok megszűnt létezni, legalább is ezt hittük egészen egy-két héttel ezelőttiig, ugyanis ez a burok újra működésbe lépett, és a kutatóim szerint már nem is fog megszűnni. Szóval Kurama lakása teljesen védve van mindenféle gonosztól. – Mikor Koenma befejezte a többiek azt se tudták, hogy most örüljenek a jó hírnek, vagy inkább haragudjanak Koenmára, hogy nem akarta elmondani.
- Arra viszont nem gondoltál, hogy egy idő után ez fel fog nekünk tűnni? – Kérdezte Yusuke.
- Hát… - Látszott Koenmán, hogy most komoly gondolkozásba kezdett. Szegény kicsi fejének ez túl sok volt és lefagyott a vincsesztere. – Nem.
- Na jó, lenyugodtam… - Szólalt meg Anna. Éppen belekezdett volna mondandójába mikor Yusuke közbevágott.
- Tényleg, már egy jó ideje meg se szólaltál… - Mondta gúnyosan a fiú.
Annán látszott, hogy kezd megint ideges lenni, ám uralkodott magán.
- Szóval azt akartam mondani, mielőtt félbeszakítottál, hogy sajnálom az iménti „idegkitöréseimet” csak nagyon ideges vagyok, és ha ideges vagyok akkor nagyon hülye tudok lenni…
- Semmi baj, de azt hiszem jobb lesz ha „haza” megyünk nem? – Kérdezte Kurama vigyorogva.
- Mehetünk. – Mondta Yusuke.
- Oké… - Sóhajtott egyet Anna, majd a még mindig jégszoborként álló Botanra nézett. – Bocsánat a lány miatt… Mint azt már mondtam egy két napon belül már ki fog olvadni, és egy kis megfázáson kívül semmi baja nem lesz. – mondta megbánóan a lány majd elindult Kurama és Yusuke után. Mikor vissza értek az emberek birodalmába egy ideig még mind a hárman egy felé mentek, majd alig fél órán belül elváltak útjaik, így Kurama és Anna egyedül mentek tovább a sötét utcákon. Nem sokat szóltak egymáshoz az úton, mind a ketten azon gondolkoztak mit is mondhatnának a másiknak ám eggyikőjüknek sem jutott eszébe semmi épkézláb ötlet. Mikor befordultak a következő utcán Annának tágra nyílt a szeme.
- Eddig ott laktam! – Mutatott a tőlük pár méterre álló gyönyörű kertes házra.
- Ez most komoly? – Mondta Kurama miközben elhaladtak a ház mellett.
- Igen, mért? Nem tetszik? – Kérdezte Anna.
- Nem azért mondtam, szerintem nagyon szép ház, csak tudod az én vagyis mostmár a mi házunk két utcával arrébb van.
- Akkor ezért tudta Koenma a cuccokat olyan hamar átvitetni… - Mondta Anna elgondolkozva. – Viszont azt még nem értem, hogy honnan tudta, hogy mikor talállak meg benneteket, és hogy mikor megyünk oda hozzá, és mikor lesz ideje átvitetni a cuccokat.
- Én sem tudom, és azt sem, hogy miért nem szólt nekünk, hogy keressünk meg, ha egyszer úgyis azt tervezte, hogy hozzám fogsz költözni… - Nagyot sóhajtott, majd még hozzá tette. – Ez az egész történet nagyon zavaros.
- Igen… - Mondta egyet értően Anna is.
Már nem kellett sokat menniük és elérték a fiú házát. Ott bent hatalmas nagy csomagokkal találták szemben magukat.
- Ezek a cuccaid? – Kérdezte Kurama hitetlenkedve.
- Igen, ha jól számolom 1, 2, … 5 nagy dobozba pakolták be. – Mondta miközben zavartan a fejét vakargatta.
- Uh. – Mondta Kurama majd beljebb invitálta a lányt. Jobbnak látta először körbevezetni a hatalmas nagy házban. És csak utána pakolni a cuccokat. Anna egy gyönyörű nagy szobát kapott, ami eddig vendégszoba ként funkcionált. Annának nagyon tetszett a szoba, és rögtön bepakolta a cuccait, amiknek nem jutott hely azokat egy gardróbba rakták dobozokban. Egy két hétbe beletelt mire Anna kényelmesen beköltözött. Persze egy idő után feltűnt az iskolájukban, hogy az újlány állandóan az iskola leghelyesebb pasijával jár be. Ezért persze az iskola lány tanulói mind pikkelni kezdtek Annára, ám ez a lányt nem nagyon érdekelte. Anna egy részben boldog volt, mert új barátokra tett szert a vicces Yusukéban a csendes Keikoba az idióta Kuwabarában és a kissé kelekótya Botanba, aki a jéggé fagyasztós incidens óta, bár megbocsátott azért messziről kerüli a lányt. És hát persze ott van Hiei is aki tűzdémon lévén inkább távol tartózkodik a jégdémon lánytól. Meg persze akivel a legjobban bízott és ismert Kuramában találta meg a közös hangot. Ám szomorú is volt, mert félt attól, hogy mi lesz ha rátalálnak „jegyese ” emberei. Nem is attól félt, hogy nem tudja megvédeni magát, hanem attól, hogy nehogy baja essen új barátainak a harc során.
1.fejezet vége
Folytatása Következik...
By : Mikoto
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
