Yuyuka
Itt a vége fuss el véle... Nincs több fejezet. Remélem tetszett, köszi, hogy elolvastad:D Véleményt írjatok!:D
5. fejezet
- Szóljatok Miának, hogy a következő előadáson tiétek a főszerep. – Kiáltotta Kalos majd kilépett az ajtón.
A két artista megdöbbenve állt egymás mellett e szavak hallatán. Majd Kurama kapott először észbe és boldogan fordult a lány felé aki mosolyogva ugrott a nyakába akkora lendülettel, hogy feldöntötte a fiút.
- Ez csodás! – Kiálltotta a lány.
- Igen az… - Mondta a a fiú majd megcsókolta Sorát.
Csókjuk igencsak rövid volt ugyanis Mia és Anna álltak föléjük és hangosan megköszörülték a torkukat. A pár zavartan állt fel.
- Ti... – Kezdte Mia. – Mióta vagytok együtt?
- Nekünk mért nem szóltál Sora? – Vonta kérdőre barátnője, Anna.
- Izé… - kezdte a lány.
- Szóval mióta vagytok együtt? – Kérdezte újra kíváncsian Mia.
- mi még nem vagyunk együtt…azthiszem… - Kezdte zavartan a fiú.
- Hogy-hogy nem? – értetlenkedett Anna.
- Ez most bonyolult és hosszú lenne elmagyarázni, de majd holnap este gyertek át és megbeszélünk mindent oké? – Hadarta el Sora majd megfogta Kurama kezét és kifutott vele a partra értetlen barátnőit magamögött hagyva. Mikor már kellő távolságra értek a színpadtól leülteka tengerpartra és a vizet nézték. Helyesebben csak Sora nézte a vizet, mert Kurama őt nézte.
- M?iért futottunk el? – kérdezet a fiú.
- Mert nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.
- Kellemetlen? – Kérdezte vigyorogva nekem mulatságosnak tűnt a szitu. – próbált jófejnek tűnni.
- Van köztünk valami? – kérdezte komoly arcal a lány.
- Ezt én is kérdezhetném vette komolyra a szót Kurama is.
Miután látta, hogy a lány nem nagyon tud semmit se mondani úgy érezte neki kell először bevallania, hogy mit érez.
- Tudod amikor először közölték velem, hogy el kewll ide jönnöm, azt hittem a plafonra mászok, nem értettem mért nekem kellett ide jönnöm, és nem is volt túl sok kedvem hozzá. Ám amikor megismertelek és megismertem itt a többieket is, kedvet kaptam ehez az egészhez. Amikor láttalak benneteket keméynen edzeni és amikor láttam a fellépéseiteket nagyon megtetszett és elhatározatam, hogy én is fel akarok egyszer léápni veletek…veled. – Mondta kurama mikoóözben végig a lány szemébe nézett. – Szóval azt akartam mondani, hogy…ahogy megismertelek én… szóval…
- igen? – Kérdezet a lány izgatottan.
- Belédszerettem. – Mondta a fiú miközben még mindig a lányt nézte.
íSorának se kellett több azonal átölelte a mellette ülő fiút .
- Én is belédszerettem. – Mondta Sora
- Akkor most megnyugodtam… - Kezdte Kurama majd megcsókolta a lányt. Ám csókjuk nem volt túl hosszú mivel Kurama telefonja megszólkalt.
- Yusuke az. Most nem veszem fel… - Mondta majd újra a lány felé hajolt, de ő nem engedte, hogy megcsókolja. Kuaram értetlenül nézetta a lányra aki a fiú kezében csörgő telefonra mutatott majd nevetve mondta.
- Vedd fel, lehet hogy fontos.
- Oké.. – mondta a fiú majd beleszólt a telefonba. – Hallo? – Kérdezte - Ez komoly? Ez nagyszerű…. Nem Cska mert mért kell nekd mindent tudni? – Kérdezet gorombán. – Idióta… Muszáj? Rendben szia…
Kuaram fájó szívvel nézett a lányra miután lerakta a telefont.
- Van egy nagyon jó és egy nagyon rosz hírem… - Kezdte
- Mond a rosszat.
- A rosz az, hogy vissza kell mennem Japánba a többiekhez. – Ám amikor látta a lány szuomorú arcát gyorsan hozzátette. – De ott van még egy jó hír! Sőt, ha úgy vesszük még 2 jó hír! – Mikor látta hogy a lány kérdőn néz rá rögtön belevágott. – Szóvala jó hír, hogy kinyírták azt a szemetet, aki el akart rabolni. – Mondta mosolyogva majd mikor látta, hogy a lány szomorúan hozzá búj ő is megértette, hogy Sorát eggyáltalán nem érdekli már, az a szemét.
- Mikor kell menned? – Kérdzte a lány miközben átölelte a fiút.
- Az a másik jó hír, megengedték, hogy még itt maradjak egy hónapig pihenni, ha akarok.
Sora még mindig szomorú volt,és nem szólt egy szót se.
- Nem is örülsz neki? – Próbálta oldani a hangulatot a fiú.
- ÉS mi lesz utána? – Kérdezte teljesen kihalt hangon a lány.
- Hát… nem tudom… - Mondta majd megcsókolta a lányt. – Szeretsz? – Kérdezte a csók után.
- Igen… - Mondta miközben eleredtek könnyei. – Nem akarom, hogy elmenny se egy hónap múlva se soha. – Mondta szipogva.
- Mi lenne, ha itt maradnák… veled? – kérdezte Kurama miközben a lány szemébe nézett mélyen.
- Nem kérhetem tőled, hogy feladda az életed miattam…de .. talkán ha én mennék el veéled? – Kérdezte mosolyogva a lány.
- Itt hagynád a színpadot miattam? – Kérdezte meghatódva.
- Igen… Tudod, nem cask te vagy vele így, én is beléd szertettem ezalatt az idő alatt, és nem akarlak elveszíteni, most hogy együtt vagyunk.
- Ne aggódj, meg fogjuk oldani, hogy együtt maradjuk oké?
- Rendben…. – Mondta Sora majd szorosan átölelte a fiút aki viszonozta majd megcsókolták egymást.
Ahogy Sora ígérte másnap mindent elmesélt a lányoknak, persze arról egy szót sem szólt, hogy Kurama miért jött, és hogy miért kell elmennie. Az egy hónap alatt még jobban összejöttek, és még jobban ragaszkodtak egymáshoz. Nagyon sok sikeres előadáson vettek részt együtt, amikor az ő számuk jött a közönség csak úgy őrjöngött és tapsolt. De minden jónak vége szakad egyszere és bizony az egy hónap végén Kuramának el kellett mennie, de elptte még megbeszélték a lánnyal, hogy minden hónapban találkozni fognak egyszer egy hétvégét. Ez így ment egy két hónapig, míg egyszer Sora megelégelte ezt és úgy döntött, hogy feladja az álmát a fiúért, és ott hagyja a Kaleido színpadot. Persze tudtak, hogy a fiú nem eggyezne bele, hogy miatta abbahagyja a pályafutását, ezért mindent titokban szervezett, majd először csak haza költözött a szüleihez, és megkereste a fiút, majd miután elmesélte neki, hogy hazaköltözöztt nem sokáig maradt szülei nyakán, hisz Kurama felajánlotta neki, hogy lakjon nálla. Nagyon boldogok voltak az ezt követő években és nagyon szerették egymást.
By : Mikoto
|