Megjegyzés:  Ezt a verset édesanyámnak írtam :)

A szeretet mely belőled árad

Vígasztal meg mikor szívem elfárad

Indáival szívemet körbe fonja

Lágyan simogatja és ringatja

Általában háborgó lelkem ilyenkor nyugszik le

Gátat tör szereteted a kétség ködébe

Lenge nyári szellőben mikor vihar közeleg

Elengedhetetlen szívedben szőtt ernyőd fölöttem

Gondolj rám, sokszor ez is elég nekem

Jobban mint hinnéd, főleg mikor szomorú a lelkem

Olyan sok gyereknek nem adtatik meg mit én tőled kapok

Bolond lennék hát, ha neked szeretetet nem adok

Boldog vagyok, hogy neked szeretetet adhatok!

Annyira sokszor húztál már ki az olajos mélyből

Neked megköszönnöm szavakkal ezt nem lehet elég belülről

Y elágazáshoz érve, nem mondtad el merre menjek

Utat engedtél a saját életemnek

Kíváncsi voltam pedig sokszor, te merre mennél

Ám te hallgatásodból mit sem engedtél

Jó ez így, most már belátom én is

Árnyékként a gondolat azért ott lebeg mégis

Nagyon örülök, hogy a lányod lehetek

Anyu én téged nagyon szeretlek          

Kérlek, ezt jól jegyezd meg!

2009.04.30

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.